A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Visszemlékezés - Béres András: Visszaemlékezés a Debreceni Népi Együttes negyvenéves történetére
VISSZAEMLÉKEZÉS A DEBRECENI NÉPI EGYÜTTES NEGYVEN ÉVES TÖRTÉNETÉRE Béres András Együttest, de bármilyen közösséget létrehozni viszonylag könnyű feladat. Azonban munkáját tartalmassá tenni, hosszú ideig fenntartani, előrelátóan működtetni, színvonalát emelni, vagy legalább az elért eredményeket magas szinten tartani, ez már egyáltalán nem könnyű feladat. Negyven év alatt számos tapasztalatot szereztem a Debreceni Népi Együttesben, amelynek több mint tíz évig táncosa, s alakulásától egyik vezetője és koreográfusa voltam. Így sokat építhetek saját gazdag, élményszerű tapasztalataimra, és az egykori sajtó mint forrásanyag, egyben bizonyíték is, kiegészíti a feldolgozást. Ennek ellenére a rendelkezésre álló terjedelemben csupán kerettörténetet kívánok kijelölni, részletes elemzésre nem vállalkozhatok. Sok száz fiatal nőtt fel negyven év alatt az együttes alkotóközösségében. Egyszer jobb, máskor gyengébb adottságú generáció váltotta egymást, ami kihatott az eredményekre is. Nem mondom, hogy sohasem fáradtam el, egyben azonban mindig hittem, hogy a magyar népművészetből, néphagyományból táplálkozó színpadi táncművészet nem csupán szórakozásra, szórakoztatásra képes, hanem jó pedagógiával, a művészet megszerettetésével az emberformálás sajátos eszköze is lehet. Bármennyire is úgy tűnik sokszor, hogy a néptánc a derű és vidámság kifejezője, könnyedségük nagyon kemény, verejtékes munka eredménye. Csak az járhatja végig ezt az utat, aki önzetlenül vállalja az együttesbeli kötöttségekkel járó lemondást, legyen táncos, zenész, vagy vezető és mindent megtesz, hogy a népművészet, a néphagyomány az általános magyar kultúra részévé váljon. Debrecenben nem volt hagyománya a népi táncos kultúrának. Ügy kellett hittel, kitartó munkával, nagy tettrekészséggel megteremteni. S nem felülről indult a mozgalom, hanem a különböző néprétegekből. A lelkesedés természetesen korántsem járt együtt a szakismeretekkel. Nem is csoda, ha az 1945 utáni évek spontán törekvései a táncmozgalom korai szakaszában részben gyöngyösbokréta, részben a regőscserkészet és a táncmesterek szemléletéből összegeződtek. A második világháború után talpraállt üzemek majd mindegyikében létrejöttek az ún. csasztuska-brigádok, közelükben vagy mellettük pedig a népi tánccsoportok. Több-kevesebb sikerrel működtek de agitatív, moz199
