A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Műhely - Szendiné Orvos Erzsébet: A rehabilitációs iratok levéltári kutatása

ugyanis 1954-ben a begyűjtésnél szidta a rendszert: „ ... úgy tüntette fel a népi demokratikus államrendszert, mintha az a dolgozóktól ellopná a termést.. .”13 14 Szintén közellátás bűntettében találták vétkesnek H. B.-t, aki Csökmő vb. titkár volt. Visszaélt hivatali kötelességével (vesztegetés, hivatali hatáskörben elkövetett közokirathamisítás, tiltott ajándék elfogadása) s ,, . .. cselekményei arra is alkalmasak, hogy a tanácsokba vetett hitet és bizalmat megingassák...”1,1 Büntetése: 3 év börtön, 5 év közügyek gyakorlásától való eltiltás és 500 Ft ingó vagyon elkobzása.

A fentebb felsorolt példák talán érzékeltetik, hogy a Levéltár anyagában található bűnügyek nem igazán jelentősek. Minthogy nem rendelkezünk a teljes anyaggal, nem vonhatunk le következtetéseket a rehabilitációs ügyek komolyságára nézve.

Sokkal súlyosabb bűnt követtek el a háborús és népellenes bűncselekmények elítéltjei. Külön bíróságok, az 1945-ben megszervezett népbíróságok feladata volt ezen ügyek kiderítése. Jellegüket tekintve három csoportba oszthatók ezek a bűncselekmények: a béke elleni bűncselekmények elkövetői a háború kirobbantását segítették elő, annak kiterjedését, s abban az ország mind teljesebb részvételét (pl. a nyilasmozgalom); a háborús bűncselekmények elkövetőit a megszállt területek lakosságával, a hadifoglyokkal való bánásmód miatt, a törvénytelen kivégzések és kínzások miatt elítéltek; az emberiesség elleni súlyosan sértő jogszabályok kezdeményezői, fasisztabarát közalkalmazottak, s olyan személyek, akik a fasiszta és demokráciaellenes irányzatok elterjedésében, megerősítésében, ébrentartásában tevékenykedtek15

Az elkövetett bűntettek súlyossága ellenére felháborítóan enyhe ítéletek születtek. N. J. hajdúböszörményi rendőrtiszthelyettest a baloldali gondolkodású egyének besúgása miatt vették őrizetbe. Először felmentették — hivatali kötelességének teljesítése címén — majd 6 hónapot kapott „túlbúzgalma” miatt.16

M. A. mint katonai parancsnok Biharnagybaj ómban összefogatta és megverette a demokrata érzelmű egyéneket, a román megszállás idején 150 kommunistát elhurcoltatott. Bizonyíték hiányában felmentették.17 Bizonyíték hiányában mentik fel Gy. G.-t, aki mint számvivő őrmester erőltetett menetben hajszolta századát a németek felé; vagy J. R.-t, aki 1944 novemberében a németországi Laxenburgban, a deportált zsidók táborában zsidó rendőrként durván bánt a táborlakókkal.

U. L. orvosőrnagy ,a KEV hadikórház parancsnoka 1944. decemberében az egész kórházat Németországba vitette. Felmentik, „hiszen” parancsra tette.18

Tehát a nemzeti katasztrófa okozóinak gyors megbüntetése helyett — minthogy a bíróság a pártküzdelmek színterévé vált, s a politikai harcok alakulása a törvényesség érvényesülését akadályozták — az eljárás igen gyakran hosszú hónapokig elhúzódott, s gyakran születtek felmentő, vagy igen enyhe ítéletek.

13 HBML. XXV. 23. 9. d.

14 HBML. XXV. 4/c. 49. d.

15 Dr. Lukács Tibor: A magyar népbírósági jog és a népbíróságok (1945—1950) Bp. 1979.

16 HBML. XXV. 22. 2. d.

17 HBML. XXV. 1. 4. d.

18 XXV. 1. 13. d.

163