A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Műhely - Szendiné Orvos Erzsébet: A rehabilitációs iratok levéltári kutatása
lratkölcsönzés a Debreceni Megyei Bíróság részére A törvény meghozatala óta eltelt másfél év alatt kb. 80 törvénysértő ítélet rehabilitálása érdekében fordult a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárhoz kölcsönzés végett. A levéltárhoz érkezett megkeresések jobb esetben tartalmazzák az ügyirat számát is, ami támpontot jelent a kutatásban. (De előfordult már az is, hogy a szám nem volt pontos.) Általában megadják az ügy kezdetének, folyamatának, vagy az eltélés évét, ami sok esetben bizonytalan, hiszen az ügyfél vagy nem emlékezik pontosan, vagy az eljárás egy köztes fázisának évét adja meg. A Levéltárban található bírósági iratokhoz a legtöbb esetben segédletek is vannak. A mutatókönyvek az elítéltek nevét adják meg abc-s sorrendben. Emellett feltüntetik a bűncselekmény fajtáját, az ítélet számát is, vagy annak az ügyiratnak a számát, amelyet csatoltak hozzá. A lajstromkönyvekben az ügyiratszámok alapján lehet kutatni, s tartalmazzák a fentebb felsorolt adatokat is. További információk találhatók benne az ügy utóéletéről (pl. megküldték az Államügyészség elnökének . . .) arról, ha az elítélt fellebbezett stb. A mutató — és lajstromkönyvek azonban nem nyújtanak segítséget a személyek pontos azonosításában. Ez különösen akkor okoz gondot, ha az elítélt neve gyakori név (pl. Nagy, Kovács stb.), és az ügyiratszám ismeretlen. Ekkor bizony a keresés igen hosszú időt vesz igénybe. Az egyik legfontosabb forrás a rehabilitációs ügyek kutatásában a Debreceni Megyei Bíróság anyaga. Az 1950 és 1955 közötti büntetőügyek iratai 8,64 ifm. terjedelműek, s a lajstrom — és mutatókönyvek alapján a legtöbb irat itt található meg. Szintén nagyon jól használható anyag a Debreceni Népbíróság anyaga (1945—50). A debreceni mellett tartalmazza a miskolci, sátoraljaújhelyi és a nyíregyházi népbíróságok iratait is. (Bár ezeket ritkábban forgattuk.) Segédleteik vannak, de a nyíregyházi és a sátoraljaújhelyi mutatókönyvekben az utolsó év (1948) nincs elkülönítve 1947-től, a lajstromkönyveket pedig csak januárig vezették (a miskolcit 1949-ig, a debrecenit 1950-ig), ugyanis ezután beszüntették működésüket. E két jelentős bíróság lajstromkönyvei gyakran vezetnek el bennünket az Államügyészséghez. Ha az Államügyészség elnökéhez küldték az iratot, akkor részünkről a kutatás befejeződött, hiszen ezt az anyagot Budapesten őrzik. A Debreceni Államügyészség 1945 és 1953 közötti irataiban elég nehéz kutatni. Segédletekkel rendelkezik, de nem minden esetben használhatók, s az anyag is nagyon hiányos (egyébként is csak 1952-ig vezették őket). Irattári rendszerünk kialakításában az az elv érvényesült, hogy a bűncselekmény-fajtákat csoportosították dobozokba, tehát nem az időrendiség elvét követték. Ilyenkor (ha a segédlet használhatatlan) a szálas átnézéshez kell folyamodnunk. Egyéb államügyészségi anyagok: a Debreceni Főállamügyészség iratai 1945 és 1950 közöttiek, de büntető ügyeik egyáltalán nem használhatók nálunk, csak iktató- és mutatókönyvek. Van egy átadási jegyzőkönyvünk is 1950-ből, amely tartalmazza a Debreceni Államügyésznek küldött iratok listáját. 164
