A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Műhely - Szendiné Orvos Erzsébet: A rehabilitációs iratok levéltári kutatása
A különbíróságok számának csökkentése miatt jelenleg csak két különbíróság, a katonai és a munkaügyi bíróságok működnek, (Ezek iratait nem a Levéltár őrzi.) A katonai bíróságok vizsgálják a honvédség és egyéb fegyveres testületek tagjai által elkövetett összes bűntetteket, valamint a törvényben kifejezetten felsorolt, a honvédelem érdekeit sértő néhány bűntettet, bárki is követte el. A munkaügyi bíróságok 1973. január 1-jétől funkcionálnak. Feladatuk a munkaügyi döntőbizottságok kereseteinek felülvizsgálata. Bűncselekmény-csoportok Az első fejezetben már szó volt arról, hogy az 1990. évi XXVI. törvény bűncselekmény-csoportokat határoz meg, amelyekkel kapcsolatban általában koncepciós jellegű ítéletek születtek. Vizsgáljuk meg a Hajdú- Bihar Megyei Levéltár bűnügyi iratait ebből a szempontból! Az első ilyen bűncselekmény-csoportba az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekmények tartoznak (a robbantószer és robbanóanyag előállításával, tartásával és használatával elkövetett bűncselekmények, a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények, a demokratikus államrend és köztársaság megbuktatására irányuló cselekmények, az ország területének illegális elhagyása, lőfegyverek és lőszerek előállítása, valamint a termelőszövetkezeti csoportok tagjaik és vagyonuk ellen elkövetett bűntettek.). Bünteti azokat, akik a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen gyűlöletre izgatnak, valótlan — vagy rémhírt terjesztenek, s ezzel az ország nemzetközi megbecsülését csorbítják; az imperialisták bérenceit, a köztársaság megbuktatása érdekében aknamunkát folytatókat.8 A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár bűnügyi iratai közül legnagyobb számban az izgatás bűne miatt elítélteké találhatók. Végigolvasva ezek anyagát, gyakori az olyan eset, amikor ittas állapotban tesznek a rendszerre sértő kijelentéseket. Például Z. Gy. és társai húsvéti locsolkodásból hazatérőben énekelték a közismert Horthy-dalt. A Népbíróság ítéletét a következőképpen indokolta: ,, . . . a vádlottak a magyar fasizmussal összefonódott Horthy kormányzót idéző kitételei jelen demokratikus államrend ellen teremtettek hangulatot, ellenérzést, míg a magyar felemelkedés vezérét, Rákosi Mátyást támadó szavaik, nevezett egyes személy ellen, a két név egymás mellé állításából természetszerűleg a politikai demokratikus meggyőződése miatti gyűlölség kiváltására voltak alkalmasak.. .”9 Másrészt — ahogy korábban már említettem — izgatás címén ítéltek el több embert, akik a tagosítás, a beszolgáltatás alkalmával végső elkeseredésükben tettek „izgató” kijelentéseket. Pl. N. A. vencsellői földművest izgatás miatt ítélték el 1950-ben, mégpedig a tagosítás és a beszolgáltatás miatti elkeseredésben tett kijelentéséért. Az ítélet indoklása: „ ... a vádlott a rendszert nem tartja hosszú életűnek, ama hiedelmének adott kifejezést, hogy visszatér a régi világ nyilván azért, mert ő a mai demokra8 Szénási Géza: Hatályos jogszabályok gyűjteménye 1945—58. Bp. 1960. 9 HBML. XXV. 28. d. 161
