A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Műhely - Szendiné Orvos Erzsébet: A rehabilitációs iratok levéltári kutatása
koncepciós jellegű ítéleteket. Ezeknek az orvoslására a törvény szerint perújítási, illetőleg törvényességi óvási eljárás keretében van lehetőség. A törvény meghozatala óta egyre több sértett (illetve hozzátartozója) keresi fel a Debreceni Megyei Bíróságot. A XXVI. te. 3. §-a értelmében ugyanis az elítéltek vagy a hozzátartozóik számára az első fokon eljárt bíróságnak kell az ítéleteket semmisnek nyilvánítani. A Megyei Bíróság pedig a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárat ostromolja, ahol a bűnügyi iratok jelentős részét őrzik. A Debreceni Megyei Bíróság, mint iratképző szerv adta át a Hajdú- Bihar Megyei Levéltárnak a levéltárivá érett iratanyagát. Az iratok feldolgozása során azonban kiderült, hogy az anyag hiányos, valószínűleg a nagyobb horderejű ügyeket annak idején továbbküldték Budapestre. Ezért, ha a Levéltárban nem találhatók meg a bűnügyi iratok, a Debreceni Megyei Bíróság kénytelen a Büntetésvégrehajtási Intézethez fordulni, ahol bizonyos adatok (a büntetés fajtája, időtartama) állnak rendelkezésre, amelyek a rehabilitáláshoz elengedhetetlenek. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 1945 utáni bírósági anyaga A Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban majdnem kivétel nélkül megtalálhatók a megye bíróságainak és ügyészségeinek iratai. Ennek alapján át tudjuk tekinteni az igazságszolgáltatás szervezeti felépítését és működésének menetét. Alkotmányunk szerint hazánkban az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják. A nyomozás elindítása után a vád képviselete azonban az ügyészség feladata, amely szintén járási, megyei és legfelsőbb ügyészségre oszlik. A bírósági szervezetben külön bíróságot képeznek: a katonai, a munkaügyi, az uzsora, a közlekedési bíróságok, és — a mi szempontunkból legfontosabb — népbíróságok. Hogyan indult meg a bírói eljárás folyamata? Az adott időszakban ennek leggyakoribb módja a feljelentés volt. Az illetékes rendőrkapitányság a tanúkihallgatások és a nyomozati anyagok beszerzése után átadták az ügyet az ügyészségnek. A nyomozati anyag áll egyrészt a gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvéből, mely a peranyag egyik legfontosabb része; a tanúvallomási jegyzőkönyvből; a felderítési nyomozati eljárás során keletkezett hivatalos iratokból (szakvélemények, telefonlehallgatási jegyzőkönyvek stb.); valamint a nem hivatalos eljárás során keletkezett becsatolt bizonyítékokból (röplapok, újságok). Az ügyészség szintén kihallgatja a gyanúsítottat, felhasználja a nyomozati anyagot és megszerkeszti a vádiratot. Ez történhet járási, megyei és legfelsőbb szinten. Az ügyészségi szervezet legalsó szintje a járási ügyész. A járásbíróságok mellett működő ügyészségeket az 1949. évi 11. t.c. állandósította, és járásbírósági közvádló névvel illette őket. 2 2 Valójában a járási ügyészségekről csak 1953-tól beszélhetünk, amikor is az új ügyészi szervezetnek megfelelően a járásbíróságok mellé vádhatóságként államügyészi kirendeltséget helyeztek a korábbi megbízott ügyész helyett (aki az államügyész, vagy az igazságügy-miniszter által kijelölt bírósági fogalmazó volt. 156
