A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a Debreceni Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumának történetéhez (1936-1949)
vezették be. A gazdasági és társadalmi ismereteket nemcsak a VI., de a VII—VIII. osztályokban is tanították. A magyar nyelv és irodalom, a történelem óraszáma változatlan maradt.38 Már az első tanév után felmerült a gyakorlógimnázium leválasztásának igénye, de épület hiányában az önállósodás nem volt megvalósítható. Az 1945/46-os tanévben, hogy a gyakorlósok együtt-tartásának lehetőségét biztosítsák, az intézet hallgatóit a) és b) tagozatra bontották, s a gya- korlós növendékek a b) tagozatban kaptak helyet, de — főként pedagógiai okokból — az a) tagozatból is áttettek néhány „gyengébb” tanulót. Az igazgatónak ez az intézkedése nem találkozott a tanári kar véleményével. Az az álláspont alakult ki, hogy „a gyakorló növendékei a jobb anyagi viszonyok közt élő társadalmi osztályok gyermekeiből kerülnek ki, és értelmileg is sokkal „jobb” anyag, mint az állami gimnázium egyszerűbb családok gyermekeiből összetevődő tanulósereg. Egyszóval elit iskola, és mint ilyent nem elválasztani kell a másik tagozattól, hanem vele keverni.”39 A formai szétválasztás mégis megmaradt, s ez már egy lépcsőfokot jelentett az önállósodás útján. Az 1946/47-es tanévet Nánay Béla megbízott igazgató irányításával — aki korábban a Debreceni Tankerületi Főigazgatóság középiskolai előadója volt — már mint a Debreceni Állami Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma kezdhette meg az intézmény, egyelőre épü- lethiány miatt a Református Kollégium vendégszeretetét véve igénybe. A Simonyi úti épület visszavétele a Kommunista Párttal folytatott hosszas huzavona után 1946. október 4-én megtörtént, és a helyreállítás után, november 4-én ismét önálló életet kezdhetett az intézmény régi otthonában. A VKM rendeletének megfelelően tovább folytatódott az általános iskola tagozatának kiépítése. Ebben a tanévben már az I.—II. gimnázium helyét az általános iskola V. és VI. osztálya töltötte be. A 17 fős tantestületből mindössze 9 tanár volt régi gyakorlós. Ekkor került az intézethez dr. Kocogh Ákos magyar—német, dr. Komjáthy István magyar—történelem, dr. Nagy József magyar—latin, dr. Papp István magyar—német, dr. Pely- vás F. István magyar—angol, dr. Sátori József természetrajz—földrajz, Vajda László magyar—latin szakos tanár. Közülük többen a tanárjelöltek felkészítésében is feladatot kaptak. A 75 fős cserkészcsapat irányítása Koczogh Ákos kezébe került, ő volt a 48-as diákbizottság tanárelnöke is.40 Az osztályokban diákönkormányzatokat szerveztek és sor került az osztálybizottságok (elnök, jegyző, 3 tanácstag) megválasztására. Felügyeltek a rendre, tisztaságra, fegyelemre. A jó osztályszellem kialakításában együttműködtek az osztályfőnökkel .A diákönkormányzat a tanári kar véleménye szerint hasznosnak bizonyult. A VII. osztály önkormányzatáról — melynek Károlyi György volt az elnöke — a következőket állapították meg: „A bizottság munkáján meglátszik a serdülőkor minden jellegzetes vonása. Élénk figyelemmel kíséri a magyarság problémáit, a demokrácia egyes kérdéseit és építő bírálattal a tények lényegének megtalálásával 38 НВМЬ. XXIV. 501/b. — 68/1944—45. Lásd még Vaskó László: A köznevelésügy fejlődése a tiszántúli tankerületben 1944—1950. Db. 1980. 23. old. 39 HBML, XXVI.. 33/b. 1. — 502/1945—46. 40 Gyak. Gimn. Értesítő 1946/7. Szerk.: Nánay Béla. 10—11. old. 135
