A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Surányi Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztéséhez

holtpontja az 1920-as évekre tehető. Ezt jelzi egy korabeli adatfelvétel is> amely számba veszi Debrecen határában a szarvasmarhafajtákat:35

fajta 'db

magyar szürke 6 695

szimentáli 5 926

borzderes 339

egyéb (főleg keresztezett) 1 150

összesen: 14110

Annak ellenére, hogy a város a magyar szürke marha tenyészkör- zetébe esett, s maga is szívósan ragaszkodott az ősi fajtához, nem maradt érintetlen a fajtaváltás sikeres, sok esetben sikertelen próbálkozásaitól, a honosítás megrázkódtatásaitól, a fejlődés sokszor zsákutcának tűnő mozzanataitól. Különös szerep jutott a Pallagon működő gazdasági akadémiának — jóllehet ott az új fajták beállítása főként oktatási célokat szolgált —, mivel feltehetően hatott a termelési szférára is. Az akadémia megalakulásakor25 26 a tangazdaságban ún. hegyi fajtákat és lapály (elsősorban holland) marhákat helyeztek el. Az 1880~as évek a szimentáli jegyében teltek el, melyet fölvált a magyar szürke évtizede, s végül a bonyhádi-szimentáli fajtánál állapodnak meg, megalapozván egy kiváló tenyészetet. Mindez természetesen beleillik az országos összképbe.

Noha az FM támogatta a magyar szürke nemesítésére irányuló törekvéseket, az állami szakigazgatási feladatokat ellátó megyei m. kir. gazdasági felügyelőség ugyanúgy patronálta az 1937-ben megalakult megyei és városi szarvasmarha-tenyésztő egyesületet is, amely elsősorban a magyar piros tarka tenyésztését kívánta fölkarolni.27 Az a tény, hogy a kor mezőgaszdászai viszonylag könnyen „túladtak” az ősi fajtán, mielőtt megbizonyosodtak volna minden értékéről. Az idő azonban kényszerítette a gazdákat arra, hogy módosítsák korábbi nézeteiket, mivel nem tudtak mit kezdeni egy „biológiai reliktummal”, s bebizonyosodott, hogy a magyar szürke haszonnal csak igavonásra használható és tenyésztése csak az ökörnevelést szolgálja. A fajta egyoldalúsága eltörpül az ún. vegyeshasznosítású magyar piros tarka (későbbiekben magyar tarka marha) szembetűnő előnye mellett. A jövő útja fogalmazódott meg.28 „Most még fázunk ettől, hogy piros tarkát tartsunk, most még tejtermeléssel foglalkozni nem fizetŐdik ki amatőr tejtermelők szerint, példa a kétkedőknek, aki drága abrak és 22 filléres tejár mellett a magyar piros tarka mellett döntött,... amelyre mi is rá fogunk lépni, mert rá kell lépni, hogy mesterséges takarmánytermelés nélkül és termelő állat nélkül (mint a magyar piros tarka) a mezőgazdálkodás rákfenéjét leküzdeni nem tudjuk.”

25 Debrecen sz. kir. város. Szerk.: Csobán Endre—Csűrös Ferenc. Bp. 1931. 300. o.

26 Weltmann Oszkár: Szarvasmarhatenyésztés. Bp. 1926. 226. o.

27. Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város adattára. Szerk.: Eperjessy János,

Nagy István, Gáspár Gyula. Db. 1937. 318—319. o.

28 Takarmánytermelés előnye állattartás és gazdálkodás szempontjából. DGL, 1940.

8. sz. 2. o.

102