A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Surányi Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztéséhez
A magyar szürke marha szelekciójával párhuzamosan elkezdődtek az első keresztezések23 is maremanne bikákkal, melyeket Olaszországból hoztak be. Az első szállítmány 1934-ben érkezett meg. A keresztezésekkel a hazai fajta küllemét, tej- és hústermelését kívánták javítani, egy a korábbinál jóval egyöntetűbb állomány kialakítása lebegett célként a tartók szeme előtt. A Magyarmarhatenyésztők Országos Egyesületének kimutatása szerint22 * 24 — beleértve a bécsi döntéseket követő területváltozásokat — a törzskönyvi cember 1-jén a következő: ellenőrzésben lévő állatok száma 1943. deüzemtípus száma/db tehén/db bika/db uradalom: 85 3 134 102 köztenyészet: 99 (141 db „50”-s törzs) 7 032 144 összesen: 10 166 246 A fajta iránt megnyilvánuló „nosztalgia” nem csökkent a háborús évek alatt sem, hiszen az FM fölemelte az állami támogatásts, a kistenyészetek számára kedvezményes tenyészállat kihelyezési akciókat szervezet, amelyeknek végrehajtását a Tiszántúli Állattenyésztő Egyesületek Szövetsé- gé-re bízta. Ezek az akciók elsősorban az ország keleti területeire terjedtek ki, ahol még számottevő volt a magyar szürke fajta jelenléte. A világgazdasági válság után sem változott a fajta iránt mutatkozó igény a háborús konjunktúra évei alatt, hiszen élénk volt a kereslet a jármos ökör, a tinó és a választott — ún. rúgott — borjú iránt, noha bizonyos értelemben módosult az egész gazdaság szerkezete. De a Hajdúság, sőt maga Debrecen sem tudta magát függetleníteni attól a folyamattól, amely feltartózhatatlanul haladt előre, s eredményeként fokozatosan kialakult a magyar tarka marha. A magyar szürke fajta megmentésére tett erőfeszítéseket túllépte az idő, amelynek 22. számú jegyzet folytatása Erdély magyar szürke fajtája a két háború között elmaradt az 1900-as évek színvonalától, amikor már körvonalazódtak a fajtán belőli típusok, így a tejelő törzset fémjelezte Jósika Gábor kolozskarai és Lészay Ferenc magyarbordói tenyészete, a hústermelő formát testesítette meg a radnóti uradalom és Sperker Ferenc szentdemeteri gulyája, míg az általánosan elterjedt típust képviselte pl. Vass Béla mezőházi tenyészete. A két háború között az Erdélyi Gazdasági Egyesület tervbe vette, hogy visszaállítja a fajta tenyészkörzetét, amely a Mezőség, Szatmár, Arad, Torontál és Székelyföld egyes részeit foglalta magába. Lásd: Piácsek András: Az erdélyi magyar marhatenyésztés jelenlegi helyzete. DGL, 1934. 41—42. sz. 1—2. o., az első világháború előtti időszakra vonatkozik: Köztelek, 1913. 2692—2693. o.: próbálkoztak a fajta tejelékenységének javításával, ennek érdekében tej elő versenyt rendeztek, első ízben 1912-ben, a Kolozsvári Gazdasági Egylet kebelében. 23 Szunyogh Gáspár: Első eredmények a magyar és maremanne szarvasmarha keresztezésénél. DGL, 1936. 41—42. sz. 2—3. o. 24 HBML. X. 125/b. 1. 101
