A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Műhely - Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek

könyveket vezetni.3 A protestánsok körében a katolikus egyház határozataitól függetlenül, mintegy 100 évvel később alakult ki az anyakönyvezés. A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában őrzött anyakönyvek mind XVIII—XIX. századiak. Ezek közül a legrégebbi az 1703-tól vezetett debreceni egyházközség anyakönyve.4

Ezen régi feljegyzésekre csak a kései utókor ragasztotta rá az anyakönyv megnevezést, hiszen ez a szó a nyelvújítás korában keletkezett a latin matricula szó megközelítőleges fordításaként.5 Korábban a nomina (nevek), a register (jegyzék) és a series (sor, sorozat) megnevezéseket is használták, de a legáltalánosabb a matricula és a lajstrom volt. A matricula az „anya, anyakönyv” jelentésű latin matrix szó kicsinyítőképzős származéka, jelentése: anyakönyv.6 A lajstrom szó szintén latin eredetű. Jelentése: (név)jegyzék, névsor, lista; hivatalos' nyilvántartó könyv, amelybe bizonyos rendszerben följegyzik a hivatalos iratokat, ill. adatokat.7 Ez a középkori latin regestum, regestrum, registrum (jelentése: jegyzék, katalógus, jegyzőkönyv) megmagyarosodott változata, mely a XVI—XVIII. században re- gestrom, registrom, registrum, ragyistrom, legestrom, lagistrom, lajstrom alakokban fordul elő.8 Ugyanennek a szónak német változata a register. A debreceni anyakönyvekben ezeken kívül még néhány esetben a jegyzőkönyv jelentésű protocollum megnevezés is előfordul.9

Mint már említettük, Debrecenben a református anyakönyvek vezetése 1703-ban kezdődött. Ez azonban még távol állt a későbbiekben kialakult formáktól. A következőkben megpróbáljuk áttekinteni az anyakönyvvezetés fejlődését, a feljegyzések tartalmi változásait. De mielőtt a részletekre rátérnénk, érdemes megjegyezni néhány általános tudnivalót.

1. Az anyakönyvek elsődlegesen egyházi céllal, ma úgy mondanánk, belső használatra készültek, hosszú ideig nem volt népességnyilvántartó szerepük.

2. Az egyes korokban mindig azt, és csak annyit jegyeztek fel, amit fontosnak tekintettek. Ami az adott kor felfogása szerint lényegtelen adat, az nem került feljegyzésre.

3. Az anyakönyvek tartalmazzák a megkereszteltek, a házasságot kötöttek és a meghaltak adatait. (Egy ideig a református anyakönyvekben a házasság előtt penitentiát tartottakról is vezettek nyilvántartást.)

3 Kováts Z.—Cs. Tóth P. i. m. 52. old.; Kápolnai Iván: Adalékok a XIX. sz. népmozgalmához (Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Szentistván, Tárd 1820—1869) in.: Történeti Statisztikái Évkönyv 1961—62. Bp., 1962. 90. old.

4 Adorján község anyakönyvei 1787—1872. TtREL. I. 43. 1. k. Bagaméri anyakönyvek 1758—1914., uo. I. 52—a. 1—10. k. Békési anyakönyvek mellékletei (XVIII— XIX. sz.), uo. I. 62—a. 1—10. d. Debreceni anyakönyvek 1703—1948., uo. I. 99—a. 1—168. k. Feketeardó (Ugocsa m.) anyakönyvei 1770—1800., uo. I. 136. 1. k. Gacsályi anyakönyvek 1828—1838., uo. I. 145. 1. k. Hajdúböszörményi anyakönyvek és mellékletei 1735—1908., uo. I. 166—a, 1—58. k. Hosszúpályi anyakönyvei 1745—1776., uo. I. 186. 1. k. Szamosangyalos anyakönyvei 1777—1955., uo. I. 359. 1—3. k. Szentjobb anyakönyvei 1755—1786., uo. I. 378. 1. k. Újkenéz anyakönyveinek töredéke 1787—1821., uo. I. 437. 1. k.

5 TESZ. Bp., 1967. I. k. 160. old.

6 TESZ. Bp., 1970. II. k. 863. old; Györkösy Alajos: Latin—magyar szótár, Bp., 1986. (kilencedik kiadás) 334. old.

7 Ért. Sz. IV. k. Bp., (második kiadás) 555. old.

8 TESZ. II. k. Bp., 1970. 708. old.; Szamotha István—Zolnai Gyula: Magyar Oklevél-szótár. Budapest, 1902—1906. (Reprint kiadás Bp., 1984.) 568. old.

9 Idegen szavak szótára. Bp., 1965. 581. old.

144