A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni tanítóképzés történetéhez 1949-1959
Az 1949—1954 között felduzzasztott — főként tanítónőképzős osztályokból kikerülő nagyszámú pedagógus-gárda átmenetileg enyhítette a tanítóhiányt, emiatt a pedagógusképzés ütemét lassítani kellett. Ettől az évtől már csak egy első osztály indult a tanítónőképzőben 24-es létszámmal. Az így felszabadult tanerők és tantermek jobb kihasználása érdekében — a kormányzat iskolapolitikájához igazodóan, mely a képzők mellett gimnáziumok szervezését szorgalmazta — az 1956/57. tanévtől gimnáziumi osztályok megnyitására került sor. Része volt már ez az átszervezés a tanító- képzés tervezett reformjával kapcsolatos folyamatnak.44 1957-ben ismételten felvetődött a tanító- és óvónőképző intézetek tanulmányi ideje felemelésének kérdése, az alsótagozati képzés akadémiai szintre emelése. A témában kifejtette közös állásfoglalását a debreceni két tanítóképző intézmény igazgatója is. Annak a véleménynek adott hangot, hogy az érettségivel befejeződő négyéves tanítóképző, valamint az utána következő gyakorlóév nem tudta megoldani sem az általános műveltség, sem a szakképzés problémáit. A tanulók nem birkózhattak meg — különösen a gyenge általános iskolai indítással — azokkal a nehézségekkel, amelyeket a tanítóképző helytelen tervezésű tanterve jelentett számukra. Véleményük szerint csak a főiskolai nevelőképzés képes biztosítani olyan alsótagozati nevelőket, akik rendelkeznek azokkal az alapvető készségekkel, elméleti és gyakorlati pedagógiai felkészültséggel, általános műveltséggel, amit jogosan elvár a tanítótól a társadalom. Az élet támasztotta követelmények fokozódása következtében az 1950-es évek második felében már túlhaladt az idő a középfokú képzés fölött s ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1958. évi 26. számú törvényerejű rendelete a tanító- és óvónőképzést magasabb szintre emelte. Kimondta a rendelet, hogy „a tanítók és óvónők képzésére a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete és közvetlen irányítása alatt álló felsőfokú intézményként működő tanítóképző intézeteket, illetve óvónőképző intézeteket kell létesíteni”.45 Az új intézmény feladata az általános iskola I—IV. osztálya számára művelt, hivatásukat értő és szerető, kommunista világnézetű és erkölcsű tanítók képzése. A középfokú tanítóképző, melybe időközben beolvadt a tanítónőképző is — 1957-től fokozatosan megszüntette osztályait. 1959. szeptember 1-jén megindult az érettségire épülő felsőfokú tanítóképzés. összefoglalás A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1949. július 26-án kelt rendeletével a líceumokat, az óvónő- és tanítóképző intézeteket részben pedagógiai gimnáziummá szervezte át, részben megszüntetésükről intézkedett. Ez az intézménytípus egyetemi és főiskolai továbbtanulásra készített elő, másrészt az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatára biztosította a nevelőképzést. A pedagógiai gimnáziumok mindössze az 1949/50. tanévben működtek s 1950-ben négyévfolyamú tanítóképző, illetve hároméves szakiskola jellegű óvónőképző intézetekké szervezték át. Ez a képzési forma, mely négyéves középiskolai tanulmány után érettségit, majd egyéves gya44 HBML. XXIII. U2/a. 13. — 853/5/1956. aug. 25. 45 Magyar Közlöny 1958. 80. sz. 1958. szept. 6. 138
