A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: Adatok Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenységéhez 1920-1924
ki, s elrendelte azt is, hogy a fellebbezési határidő után a véghatározatot jóváhagyás végett a belügyminiszterhez kell felterjeszteni.28 A súlyos gazdasági helyzet hatására jelentős és gyors intézkedéseket határozott el a vármegyei önkormányzat. A pótadó kivetési kulcsa igen magas volt, bár sokan kaptak mentesítést is. Sajnos, a tényleges megvalósításra nincs adatunk, s a belügyminiszter jóváhagyásáról sem tudunk. A törvényhatósági bizottság ismét foglalkozott a mezőgazdasági munkások helyzetével 1923. december 15-én, A vármegyei Gazdasági Egyesület előterjesztése vetette fel a mezőgazdasági munkásosztály segítését. A bizottság teljesen átérezte a mezőgazdasági munkások helyzetét, veszélyeztetve is látta megélhetésüket. Felhívta a városok és községek képviselőtestületeit, hogy létesítsenek ínséges alapot, s ennek keretében munkaalkalmak nyújtásával a tényleg rászorult munkások és általában az ínségesek megélhetését biztosítsák.29 A pénzromlásból fakadó nehézségeket a lakosság számára tovább fokozta a lakásínség problémája. A lakásínség megszüntetése iránt Hajdú vármegye feliratával támogatta Kecskemét felterjesztését 1920. december 14-én.30 Sajnos, nincs bővebben kifejtve a felterjesztés tartalma. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1922. szeptember 30-án a lakáshiány enyhítése érdekében feliratot intézett a kormányhoz, mely Székesfehérvár felterjesztéséhez volt hasonló. Ebben Székesfehérvár javasolta, hogy az 5 millió K-nál nagyobb alaptőkével bíró részvénytársaságok és szövetkezetek a tartalékaikból építsenek lakásokat alkalmazottaik számára. Ugyanakkor a tartalékokat mentesítsék a megadóztatás alól.3’ Nemcsak a társadalom alsóbb rétegeit hozta nehéz helyzetbe az infláció, hanem a korábban magasabb életszínvonalhoz szokott tisztviselő réteget is. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1921. szeptember 30-án a vármegyei tisztviselők státusrendezésére vonatkozó feliratról tárgyalt. Felismerve azt a veszélyt, amely a tisztviselők anyagi romlásában rejlett, támogatta a vármegyei tisztviselők Országos Egyesületének feliratát, s a belügyminiszterhez felterjesztéssel fordult, hogy az egyesület által beadott státusrendezési törvényjavaslat-tervezetet sürgősen tanulmányozza és a nemzetgyűlés elé terjesszen törvényjavaslatot. A nemzetgyűléstől a törvény sürgős megalkotását kérte a bizottság. A vármegye nemzetgyűlési képviselőit felkérte, hogy a státusrendezést a nemzetgyűlésen támogassák, hogy a törvényt még abban az évben megalkossák.32 A belügyminiszter 1922. február 10-én terjesztette elő a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, azonban február 16-án a nemzetgyűlést feloszlatták. Ezután a javaslat alapján a 2140/1922. M. E. sz. kormányrendelettel adták ki a vármegyei státusrendezést. Megyénk törvényhatósági bizottsága 1922. július 29-én megállapította, hogy sem a törvényjavaslat, sem a kormányrendelet a vármegyei alkalmazottak nagy tömegét egyáltalán nem elégítette ki, mert az illetmények elmaradtak más közszolgálati ágazatoktól, s az állások fizetési osztályokba sorozása sem volt megfelelő. Ezzel szemben a vármegyei 28 HBML. IV. B. 902/a. 21. 318/1922. kgy. 29 HBML. IV. B. 902á. 22. 779/1923. kgy. 30 HBML. IV. B. 902/a. 20. 477/1920. kgy. 31 HBML. IV. B. 902/a. 21. 349/1922. kgy. 32 HBML. IV. B. 902/a. 20. 295/1921. kgy. 96
