A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: Adatok Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenységéhez 1920-1924
gyorsuló infláció, az egyre nagyobb méreteket öltő szegénység. Az első jelentősebb stabilizációs kísérlet a Teleki-kormány alatt Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter nevéhez fűződött. A miniszter 1921 elején több fontos inflációfékező rendszabály mellett egyszeri vagyondézsma révén javasolta a stabilizációt. Javaslatát a nemzetgyűlés elfogadta. A vagyonváltság mértéke az egyes vagyonfajtáktól függően 5—20 százalékig terjedhetett. A terv sikeres megvalósítása hosszú távon bizonyára kedvező lett volna, rövid távon azonban a vagyonváltság fizetésére kötelezettek igyekeztek kibúvókat találni.26 A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése felirattal fordult a nemzetgyűléshez, a kormányhoz és a pénzügyminiszterhez 1921. május 24-én Somogy vármegye átiratát elfogadva, mely a vagyonadó, a jövedelmi és hadi nyereségadó kivetésével kapcsolatos bajokra felhívta a figyelmet. Az adók kivetése szerintük kellő alap és arányosság nélkül történt, s ezért a helytelen kivetések megszüntetését kérték. Javasolták a törvényben megszabott adókivetést. Hajdú vármegye felirata hasonló szellemű volt, s támogatta a Somogy vármegyei felterjesztést.23 24 Érdekes, hogy egy év múlva, 1922. május 15-én Hajdú vármegye közgyűlése elfogadta Jász—Nagykun—Szolnok vármegye határozatát, mely szerint a háború alatt szerzett nagy, hadi vagyonok tulajdonosait akár va- gyonváltsággal, akár más adóval adóztassák meg, s hasonló szellemű feliratot terjesztett a kormányhoz és a nemzetgyűléshez.25 26 Mivel az első szanálási kísérlet 1921 őszére kudarcba fulladt, a vagyonváltság későbbi javaslata arra utalt, hogy a hadi vagyonok megadóztatását a vármegye igazságosnak találta. A Bethlen-kormány első időszakában, 1921 második felétől az infláció fokozása tudatos pénzügyi politikává vált, mivel annak átmenetileg konjunktúraélénkítő hatása volt. Hosszabb távon persze gazdasági összeomlást eredményezhet az infláció. A pénzromlás gyorsulása leginkább a bérből és fizetésből élőket sújtotta.26 A Hajdú Vármegyei Gazdasági Egyesület 1922. július 11-én tartott értekezletén elhatározták, hogy a vármegyében lévő nyomor enyhítésére, esetleg teljes megszüntetésére a hadirokkantak, özvegyek és árvák, valamint az aratási és cséplési munkáknál elegendő keresethez nem jutottak megélhetésének biztosítására a bevetett terület után kataszteri holdanként 5 kg búzát vagy rozsot felajánlanak térítés nélkül. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának 1922. július 29-i közgyűlésén többen indítványozták, hogy a vármegyében mutatkozó nagymérvű nyomor enyhítésére a törvényhatósági bizottság a vármegye közönségét adóztassa meg. Az indítványozók között a gazdasági egyesület tagjai is szerepeltek. A törvényhatósági bizottság az indítványt „hálás szívvel” fogadta, s határozatában megállapította, hogy a nagy mértékű nyomor enyhítésére, „a társadalmi béke, az egyes kereseti ágakban foglalkozók zavartalan működésének biztosítására egyedül célravezető módnak az e célra való önmegadóztatást tartja.” Ennél fogva elvben kimondta, „hogy a nyo23 Magyarország a XX. században, i. m. 138. old. 24 HBML. IV. B. 902/a. 20. 48/1921. kgy. 25 HBML. IV. B. 902/a. 21. 140/1922. kgy. 26 Magyarország a XX. században, i. m. 138—139. old. 94
