A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: Adatok Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenységéhez 1920-1924
állapították, akiket a kommunizmus alatti magatartásukért két évnél nagyobb szabadságvesztésre ítéltek, s akik a szovjetek országos kongresszusának tagjai voltak, azokat fosszák meg azon joguktól, hogy a nemzet- gyűlésnek, vagy az országgyűlésnek tagjai lehessenek.13 A törvényhatósági bizottság a parlamentben felmerült vitás kérdésekben teljes egészében Bethlen mellé állt, pl. házszabályok szigorítása, Eskütt-ügy. A törvényhatósági bizottság 1924. december 13-i közgyűlésén felvetették, hogy a nemzetgyűlésen november 28-án lezajlott események „minden igaz hazafi szívét megdöbbenéssel és aggodalommal töltötték el.” Hogy az ország gazdaságilag talpra állhasson, elsősorban a külföld bizalmát kell megnyernie, s igazolni kell, hogy a forradalmi jelenségek megszűntek, felforgató törekvések nincsenek, s „kitűzött célját békés úton megfeszített munkával igyekszik megvalósítani”. Ez nem sikerülhet, ha a nemzetgyűlés egy töredéke nyílt ülésen alaptalan vádakkal illeti az ország miniszterelnökét, s a bírói függetlenség tekintélyét aláássa. Ugyanis az Eskütt-ügy bírósági tárgyalásáról szólaltak fel az SZDP képviselői s Bethlen szerepe iránt érdeklődtek. Az SZDP-képviselőket kivezették az ülésről. A közgyűlés az indítványt elfogadta, s határozatilag kimondta: „A nemzet és nemzetgyűlés tekintélyét sértő november 28-i botrányok előidézőinek viselkedését elítéli. . . továbbá kimondja törvényhatósági bizottságunk, hogy a házszabályok szigorítását nemzeti követelménynek tartja” s ezért a miniszterelnököt és a kormányt feliratilag üdvözölte, hangsúlyozva, „hogy a vármegye közönségénél rendkívül nagy megnyugvást kelt, hogy a házszabályrevízió már életbe is lépett”.14 A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűléseken többször tárgyaltak a vármegyei közigazgatás reformjáról. Az ellenforradalmi kormányzat a forradalmak előtti jogfolytonosság visszaállítását kívánta. Ugyanakkor a kisgazdák, mint az első nemzetgyűlés legnagyobb pártja, a közigazgatás bizonyos fokú demokratizálását egyik legfontosabb feladatuknak tartották. Az országos választáson elért sikerét a Kisgazdapárt ily módon szerette volna a helyi hatalom szintjére átvinni. Ezáltal pl. a vármegyei állások egy részét a módos parasztság fiai részére akarták biztosítani. A virilizmus eltörlését és a választói jog kiterjesztését követelték. A közigazgatási szakemberek az önkormányzatok nehézkességét, lassúságát kifogásolták. A Teleki-kormány 1920 júliusában előterjesztett programjában nagyobb közigazgatási reform szükségességét jelezte, majd Ferdinándy belügyminiszter ismertette a kormány célkitűzéseit 1920 szeptemberében. A Kisgazdapárt radikálisabb közigazgatási reformját akarta megvalósítani. Feladatként jelölte meg az önkormányzati szervezetek újjászervezését, a törvényhatósági és községi választójog megváltoztatását. Ferdinándy reformtervezete az önkormányzati testületek összetételét háromkúriás rendszerben javasolta. Eszerint a testületek tagjainak egy- harmadát a legtöbb adót fizetők alkotnák, egyharmadát a legalább 250 K. földadót fizetők, egyharmadát pedig az egyszerű választójoggal rendelkezők közül választották volna. A választójog alapja a férfiak 24. évének 13 HBML. IV. B. 902/a. 23. 186/1924. kgy. 14 Magyarország története, i. m. 521—522. old. HBML. IV. B. 902/a. 23. 593/1924 kgy. 90
