A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: Adatok Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenységéhez 1920-1924
betöltése, 6 évi magyar állampolgárság és az önkormányzat területén lakás. A passzív választójoghoz az írás-olvasás is kellett. A minisztertanácson Ferdinándy nemileg módosította a tervezetet, s a választójogot szűkítette. A törvényjavaslat szerint a vármegyei törvény- hatósági bizottság felerészt választott, felében pedig a virilisek közül választott tagokból állna. Ezek mellett a vármegyei tisztviselők, a képviselők és a mezőgazdasági bizottság elnöke volnának tagök. Aktív választójoga a 24. évet betöltött férfiaknak volna, akik 10 éve magyar állampolgárok, s 6 év óta a megyében laknak. Passzív választójoggal a 26. évet betöltött férfiak rendelkeznének, akik 10 éve állampolgárok, 6 éve a megyében laknak és írni-olvasni tudnak. A javaslatban a titkosság érvényesítése is szerepelt. A javaslatok tárgyalását a vármegyék növekvő ellenállása kísérte, ugyanis a választójog kiterjesztésével a kisgazdák tömeges bekerülésétől tartottak a vármegyei önkormányzati testületekben. A vármegyék országosan tiltakoztak a „kiszámíthatatlan” reform ellen.15 Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1920. december 14-i közgyűlésén a törvényhatóságok és községek reformja tárgyában több megye állásfoglalásához csatlakozott és határozatában az „egyöntetűen megnyilvánult aggodalmakat lelke mélyéből és meggyőződéséből, teljes mértékben osztja és a törvényhatósági és községi választójognak a most érvényben lévő általános választói jog alapján tervbe vett reformja ellen a leghatározottabban tiltakozik”. A törvényhatósági bizottság a közelmúlt tapasztalataiból merítette aggodalmát, amikor az irtózatos megrázkódtatás egyik okozója „a szélsőséges radikális, demokratikus elveknek és jelszavaknak való esztelen be- hódolás volt”. A törvényhatósági bizottság tiltakozott, mert a tervezett reform az iskolázatlan, a hangzatos jelszavakat elfogadó tömeg általános választójoga alapján a demagógiát tenné úrrá a megyei életben. A politikailag iskolázott, s mérsékeltebb elemeket a demagógia kiszorítaná, vagy elnémítaná, a kipróbált korrekt tisztviselőket mellőzné. Az általános választói jog a tisztességes, higgadt közigazgatási testületek színvonalát leszállítaná. A törvényhatósági bizottság meggyőződése szerint a reform a közigazgatási rendszer romlását okozná. A közgyűlési határozat megállapította: „Oly kevés értékünk maradt, hogy nem engedhető meg, miszerint a nemzetgyűlés, mely legelső sorban is az alkotmányos rend visszaállítására hivatott, az alkotmány még megmaradt bástyáival kísérletezzen, azt alapjában megtámadva eddigi szervezetében és irányában megrendítse”. A határozat szerint a vármegye féltett érdeke, hogy megmaradjon addigi szervezete, melyre „a józan nemzeti konzervativizmus szolgálatában még igen nagy feladatok várnak”.16 A vármegye tehát hangsúlyozta konzervatív álláspontját, s ilyen irányban igyekeztek befolyásolni a nemzetgyűlést. 15 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanács- rendszer létrejöttéig. Bp. 1976. 340, 341, 349—351. old. Magyarország a XX. században. i. m. 153. old. 16 HBML. IV. B. 902/a. 20. 475/1920. k'gy. és Debreceni Független Üjság, 1920. dec. 15. 2. old. Megjegyezzük, hogy a közgyűlési határozatok alapiratai nincsenek meg az alispán iratanyagában később sem. 91
