A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Balogh István: Nemesek Debrecenben a XV-XVI. században
Az eddigi kutatás nem fordított nagyobb figyelmet a nemesek és a mezőváros XVI. századi viszonyára, annak ellenére, hogy a vonatkozó oklevelek közismertek és hozzáférhetők voltak. Pedig ezek vizsgálatából kiderült volna, hogy a mezővárosokba beköltöző nemeseknek helyi vezetőségektől független, önálló autonóm testületi szervezetei létrehozására való törekvése még a szabad királyi városokból ismert, hasonló mozgalmakat is megelőzte. II. Nem minden mezővárosnak volt olyan szerencséje, hogy a magyar városfejlődés olyan sikeres korszakában, mint a XV. század volt, két uralkodó (Zsigmond és Mátyás) és egy kormányzó (Hunyadi János) legyen a földesura. Mátyás uralkodása alatt a szabad királyi városi jogállás eléréséhez a gazdasági feltétel már meg volt;, csak a királyi szabadalom levél hiányzott. Az 1459-ben kiadott oklevél ugyan felmentette a város lakóit a főpapok, főurak, nemesi várnagyok, vármegyei tisztek szabad királyi városok és szabad falvak elöljárói bíráskodása alól, de ezt inkább Mátyás földesúri minőségben adta ki. Bizonyítja az a tény is, hogy a következő századokban újabb 160 évig a földesúri joghatóság nem szűnt meg a város felett, mint ahogy nem sikerült Zsigmond 1405. évi privilégiumának sem érvényt szerezni.10 Csak mikor a három megyére kiterjedő egykori debreceni uradalom felbomlott, és a változó földesurak itteni tiszttartósága megszűnt, sikerült a mezőváros magisztrátusának közvetlenül — az uradalmi tisztek fellebbezési fórumát átugorva — az erdélyi fejedelem székéhez fordulni (1557, 1563).11 A XVI. század első évtizedeiből származó szórványos adatok valószínűsítik azt a feltevést, hogy a főbíró és esküdt társai a város territóriumán (a belső telkek és határbeli tartozékok) és a lakók felett teljes joghatóságot gyakoroltak. Volt azonban két kivétel, a földesúri uradalmi központ és lakói, valamint az egyetlen nemesi kúria. Ezt 1484-ben Mátyás, mint földesúr adományozta officiálisának, Tar Ispán Albertnek és rokonainak. Az uradalmi központ (a XVI. században castellumnak nevezett építménnyel) valószínűleg megvolt már a Debreceni család birtoklása idején a XIV. században, de a Hunyadiak korában állandóan csak a földesúri tiszttartók székeltek ott. Debreceni tartózkodása alatt több ízben megszállott benne Szilágyi Erzsébet is. Enyingi Török Bálint felesége 1541 után ideköltözött és itt is halt meg. Az uradalom felbomlása 1542 után felgyorsult és az itteni tiszttartóság jelentőségét vesztette. Enyingi Török János 1562-i oklevele szerint a castellum telkén két épület állott, a régi kúria konyhája és sütőháza Ez utóbbiakat a „telekkel, kertjével, földjével meghatározott és elkülönítő HBML. XV. 1. Meo 41. — 1459 11 Uo. XV. 1. Muo. 15. 1557. márc. 2.; Muo. 29. 1563. szept. 2. — Szűcs I. i. m. 187., 207. old. 7
