A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Balogh István: Nemesek Debrecenben a XV-XVI. században

tett határokkal” átengedte örök tulajdonul Máté szabónak. 1565-ben, a város kifosztásakor, Székely Antal a kastélyt felgyújtatta, az égés után nem épült újjá. A debreceni tiszttartóságot véglegesen 1584-ben Báthori Zsigmond szüntette meg, a telek külső határbeli tartozékait, „a Nagyerdő melletti egész Urréte nevű kaszálót, az utánna járó minden királyi jogot, örökadományként átengedte a mezőváros bírójának és esküdtjeinek.” Ezzel a „kastélyhely” nemesi jellege megszűnt.12

A Mátyás adományozta nemesi telek birtokosait, Tar Ispán Albertet, Mihály és Imre testvérével, és utódait az adománylevél örök időkre felmentette a tiszttartók és a mezővárosi bírák joghatósága alól. Peres ügyeikben közvetlenül hozzá folyamodhattak. A kúria és a telke minden adó alól mentes, de a lakói a többi mezővárosi lakossal egyenlő mértékben részesültek a külső határbeli haszonvételekben.13

I. János 1527-ben és János Zsigmond 1563-ban az akkor élő utódoh számára a kiváltságot megújította.14

A Tar Ispán Albertet és testvérei utódainak jogát a század második felében — amikor a tömegesen beköltöző nemesek testületi szervezkedése és a városi magisztrátus fölöttük gyakorolt joghatósága miatt a vita a vá12 Szűcs I. i. m. 166—167. old. — A castellum telke a mai Csapó—Vár utcák és a Kálvin tér által határolt területen állott. 1562-ben és 1568-ban egy részét már polgárok használták — talán nem is lakóteleknek. XV. 1. Muo 45. 1562. aug. 21.; IV. A. 1011/a. 2. — 227. old. 1568. febr. 20. — 1589-ben, a váradi káptalan által végzett vizsgálat szerint, a Csapó utcában, a romlott kastély telkén (vulgo castelhell) Dúsítás Sára szőlővel beültetett és sövénnyel kerített kertje volt. A tulajdonos asszony eladta a kertet — ezt csak teljes birtoklási jog esetén tehette — és az eladás miatt fia, Káka Szabó János tiltakozott: uo. XV. 1. — Muo. 114. sz. 1588. nov. 23. — 1589. jan. 20. — Az uradalom bomlására vö. Lukinich Imre: Erdély területi változásai. Bp. 1918. 143. o. — A kastély romlására: Barta Boldizsár: Rövid' chronica. Db. 1984. 14. o. (HBMLT forrás- kiadványai. 11.) — A kastély határbeli tartozékára: XV. 1. Muo. 43. — 1584. okt. 31. — Urréte macsi folyóbeli kaszáló néven 1945-ig a város birtoka volt. A XIX. században Nyúlás néven ismert legelő, marhavásártér és városi kertészet volt ott. Ma az Agrártudományi Egyetem és modem lakótelep áll a helyén.

13 HBML. XV. 1. — Muo 2.

14 Az oklevél az örökösök részére 1527-ben átírt diplomában maradt meg. Ekkor már Mihály fia Imrének özvegye, Józsa és Illés nevű fia s Klára leánya volt életben. A kúria telkét a mai Simonffy u. 1—2. sz. házak telkével és az utca elejével azonosíthatjuk. A telek határai a város XVIII. századi térképein még jól megvonhatok, nyugat felől a mai piac és a Halköz nyugati telkei is ehhez tartoztak. Az egykori Kisuj utcának ugyanis nem volt kijárata a piac (Theatrum) felé, hanem a mai Széchenyi (egykori Német) utcára nyíló sikátoron lehetett megközelíteni. — A kúria rangos kőépület lehetett, 1528. telén János király is itt lakott, Szerémi György szerint Kardos Imrénénél, a szeretőjénél. Emlékiratai Magyarország romlásáról Pest, 1857. 206. old. (Magyar tört. emlékek. II. o. 1. k.) — Szűcs 1. i. m. 136—137. old., Zoltai L. i. m. 16. old. —A város második csapszéke a múlt század közepéig viselte a Kardos nevet.

15 A kúriában a Kard'os-örökösök nemesi jogon mérhették a bort, és a mezőváros más lakóját a magisztrátus segítségével tiltották el a borméréstől. IV. A. 1011/a. 1. — 437. old. 1553. jan. 29. — 1582. febr. 13-án Klára asszony kötelezte magát, hogy a borát olyan áron adja, mint a város a maga házánál. IV. A. 1021/b. 88. sz — A két utolsó örökös, Kardos Józsa özvegye, Lónyay Erzsébet s Kardos Miklós, valamint a város között a viszály azért tört ki, mert az utóbbi el akarta adni a kúria őt illető háromnegyed részét Csukath Péternek, a bajoni vár prefektusának. A magisztrátus sorozatos hatalmaskodással igyekezett a vevő kedvét elvenni, az eladókat pedig a város érszére való eladásra rásorítani. Négy éven keresztüZIZ Báthori István és Zsigmond előtt folyt a pereskedés, végül a városnak sikerült elérni, hogy Csukath Péter, a Kardos Miklóst illető részt, a hozzá tartozó Német utca végén levő puszta major házzal 2300 magyar forintért örök

8