A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn
A bíráló bizottság — amelyben a bérházépíttető bizottság tagjain kívül két MMÉE-képviselő is részt vett —1911. február 10-én ült össze döntésre Budapesten. Az ülés jegyzőkönyve szerint a 42 beérkezett terv- pályázat közül 37 volt érvényes — 4 későn érkezett, egy pedig nem felelt meg a formai követelményeknek. Az érvényes tervpályázatok sorából a bíráló bizottság a „Rajzolt távlati kép” jeligéjűt választotta szótöbbséggel első díjra érdemesnek, készítőjük a Bálint és Jámbor fővárosi építész cég volt. (Ez a cég tervezte Debrecenben a Megyeháza épületét is magyaros romantikus stílusban). A pályázaton a második és harmadik helyezést szintén fővárosi tervezők szerezték meg.14 A szakmai közvélemény által már megnyugvással fogadott döntést 1911. május 13-án építési megbízási szerződés követhette, majd augusztusban a kivitelezésre is versenytárgyalást hirdettek alvállalkozóknak azzal a feltétellel többek között, hogy „az összes munkák úgy végzendők, hogy a bérház még folyó évben tető alatt, 1912. év július hó 20-ra pedig rendeltetésszerű használatának átadandó legyen.”15 A kitűnő munkaszervezés és művezetés következtében, az alvállalkozók 'kisebb csúszásai ellenére — közöttük fele-fele arányban vettek részt helyi és fővárosi cégek, de fajansz burkolóanyagot szállított a Zsolnay Gyár is — az építkezés megkezdését követő 15. hónapban a Debrecenben akkor még szokatlan méretű épület műszaki átvétele megtörténhetett, sőt az első lakók már 1912. november 1-jétől kezdve folyamatosan költözhettek be az elkészült lakásokba.16 A négy telekből egyesített terület valamennyi négyzetméterét hasznosító, bonyolult alaprajzú épülettömbben a lakások megközelítését kilenc, liftekkel felszerelt lépcsőház szolgálta, amelyek léhetővé tették a fővárosban annyira elterjedt függőfolyosók minimálisra csökkentését. Három nagyobb belső udvar, egy hosszúkás külső udvar és az utcai homlokzatokat tagoló cour d’honnéur-ök növelték a lakások többirányú megvilágításának lehetőségét, s mivel az előudvarok széles átjárókkal kapcsolódtak a belső udvarokhoz, nemcsak az utcai frontokon, hanem a belső udvarokban is lehetőség nyílott földszinti üzlethelyiségek kialakítására: az utcákra 16, a belső udvarokra pedig 15 üzlet nyílott. A pinceszinten az üzlethelyiségekhez tartozó raktárak és a lakásokhoz biztosított pincerekeszek foglaltak helyet, a boltokhoz és műhelyekhez még földszinti raktárhelyiségek is kapcsolódtak. Az utcai üzletek portálait a hatalmas üvegezett kirakatok és bejáratok, a széles kapubejárókat kovácsoltvas kétszárnyú kapuk tették Debrecenben akkor még szokatlan látványossággá. A földszinten az üzlethelyiségek mellett még öt nagyobb lakást, egy bolttal egybenyitott és három házmesteri lakást alakítottak ki. A három emeleti szinten 15—15 lakás helyezkedett el, a padlástérben pedig 3 műteremlakás, öt mosókonyha és a szárítóterek kaptak helyet. Az öt széles főlépcsőház csarnokos kiképzésű előtereit kovácsoltvas kor14 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 35. V—82/1911. 15 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 35. V—103/1911. A felhívást közzétették a helyi napilapokon kívül a Vállalkozók Lapjában és a Vállalkozók Közlönyében 1911. augusztus 16-án. 16 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 39. Bérházép. ir. 95. 66
