A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn

látok és a Zsolnay Gyár által szállított sárga, vörös vagy kobald színű kerámialapok tették reprezentatívvá, a melléklépcsőházak szűkebb és sötétebb félemeleti fordulóiban bújtak meg a házmester- és cselédvécék, ugyancsak itt működtek a teherszállításra is alkalmas liftek.

Sok vitát kavart a város főterére néző fronton kialakított 40 méter magasságú, erkélyes kiképzésű torony. Weichinger Károly — a debreceni tudományegyetem központi épületének világítótesteit tervezte, de ő a pécsi pálos kőtemplom tervezője is — így ítélte meg: „Csodálatos, hogy a reformátusok konkurrenciát csinálnak a Nagytemplom tornyainak, mert a bérház tornya nem elég jelentéktelen ahhoz, hogy azok hatását ne rontsa, de nem elég nagy ahhoz, hogy a templomtér kialakításában értékes szerepe legyen.”17 A bérház tornya megépítésének magyarázata abban rejlik — a kor építészeti ízlésén túl —, hogy az angol WC-к és a fürdőszobák vízellátása megkövetelte saját víztorony kialakítását, mivel a városi hálózat ekkor még arra felkészületlen volt, hogy ilyen magasságú épületek felső szintjeit is megfelelő nyomással ellássa. A torony eredetileg a víztartály elhelyezését oldotta meg, csupán a városi víztorony megépítése után vált e funkciója szerint feleslegessé. A többféle stílus elemeit is felhasználó épület általános művészettörténeti besorolása nem teljesen egyértelmű: megépítésének idején „modernizált empire” stílusúnak nevezték.18 Ma szerkezeti sajátosságai, nyugtalan tagoltsága, homlokzati kiképzése — amelynek szobrászmunkáit a költő Tóth Árpád édesapja, Tóth András készítette — miatt a leginkább elfogadott besorolása: a magyaros romantika stíluselemeit ötvöző szecesszió.19

Az épület tényleges költségei 2 513 911 koronára rúgtak, amelyet az egyházközség jelzálogkölcsönökből, ún. községi kölcsönökből és egyházi '■ ^tétekből fedezett.20

A Püspöki palota lakásai

Debrecenben az 1910-es évek elején 18 908 lakás volt, üresen állt 1736 (9,2%), főként a külterületeken és a tanyákon. A 8500 épületben elhelyezkedő lakásoknak kb. egynegyede számított csupán modern városi lakásnak. A lakott lakások 63%-a egyszoba-konyhás vagy konyha nélküli, 18,8%-a kétszobás volt, 6,3% volt a háromszobásak aránya, a négyszobásoké 3,6%, az ötszobásoké 1,86%, az ötnél többszobásoké pedig 2,25%.

Lakáshiány főként a két-háromszobás, olcsóbb lakásokban mutatkozott, mivel a városi pótadóval a lakbéradó a bérjövedelem 40%-át is elvitte, így az olcsóbb kislakások építése nem volt kifizetődő a magán- vállalkozóknak.21

Nagyobb lakások esetében csupán a magasabb komfortszintű lakások terén alakult ki Debrecenben kisebb túlkereslet, mivel a hagyományos

17 Kovács Gyula: Debreczen városesztétikája. DKK, 1947. 25. old.

18 DKK, 1913. 142. old.

19 Sápi L.: i. m. 76. old.

20 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 35. III—650/1911. és III—725/1913.

21 Ardó Miklós: A lakáskérdés megoldása Debreczenben. Db. 1917. 4—5. old.

67