A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn

Az új épületek (pl.: a Debreczeni Első Takarékpénztár, a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Debreceni Református Egyházközség bérpalotái) fogadtatása nem volt egészen egyértelmű. Zoltai Lajos, a cívis város történetírója lelkesedve fogalmazta meg az egyik oldal véleményét: „A város, amelyet félszázaddal ezelőtt is még sokan inkább nagy falunak neveztek, mint művelt külföldi értelemben vett városnak, sietve vetkőzi le régi paraszti külsejét. Paloták emelkednek ki a földből s az életet a technika vívmányainak, a modern városi élet nélkülözhetetlen higyénicus intézményeinek gyors meghonosítása teszi mindenkire nézve szebbé, kényelmesebbé.”1 A debreceni közvélemény zöme azonban egyfajta értékvesztésként élte meg a cívis város klasszicista városképének felbomlását, a parasztpolgárság gazdálkodásának és életmódjának sajátos racionalitását tükröző épületek szerkezetének és nagyságrendjének radikális átalakulását.3 4

A Püspöki palota építésének története

A fővárosi és a debreceni bérházépítkezési hullám szoros kapcsolatára utal, hogy a Püspöki palota építésének gondolatát egy budapesti tervező-építész cég, a ’László testvérek’ vetette fel: a Debreceni Református Egyházközség presbitériuma 1909. január 7-én kapott ajánlatot tőlük, hogy a Nagytemplom melletti hármas telken az általuk csatolt tervek szerint háromemeletes bérházat építenek, s ezt ötven évi használat után az egyházközség tulajdonába engedik át díjtalanul.5

Az ajánlat tárgyalására összehívott egyházi bizottságban felmerült a kérdés: jövedelmező lenne-e a hármas telek saját beépítése? Ennek eldöntése céljából írtak ki pályázatot — pontosabban „tervváz” készítésére kértek fel két helybeli és három fővárosi építészt a Hatvan utca

1—3. számú telkeken felépítendő háromemeletes bérházhoz, amelyben modern 3—4 és 5 szobás lakások lennének magas igényeket kielégítő mellékhelyiségekkel, s a tervek elkészítésekor különös tekintettel kell lenni a jövedelmezőségre.6 Az 1909. április 1-jei határidőig beérkezett tervjavaslatok közül a bizottság Balogh Kálmán budapesti építész-vállalkozó tervezetét találta megfelelőnek arra, hogy kivitelre alkalmas terv és költségvetés alapjául szolgáljon. A végleges tervet és költségvetést az állandóvá átminősített bérházépítő bizottság 1909. november 19-én fogadta el, s miután a fővállalkozói szerződést Balogh Kálmánnal megkötötte, az egész ügyet a presbitérium elé terjesztette jóváhagyásra.7 A végleges jóváhagyás azonban nem születhetett meg, mivel időközben a rutinnal nem rendelkező bizottság tervpályázati döntését építész szakmai körökben országos méretűvé duzzadt felháborodással fogadták. A döntést felekezeti elfogultság vádjával illette — Ezrey — a Vállalkozók Lapjában,8 A Nap pedig „A presbitérium, amelyik valóban érthet

3 Zoltai Lajos: A Debreczeni első takarékpénztár DKK, 1912. 140. old.

4 Egy debreceni módos cívisház leírása: Zoltai Lajos: A legrégibb debreczeni ház

története. DKK, 1913. 146—152. old'.

5 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 35. V—775/1910.

6 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 35. V. 146/1909.

7 TtREL. 1. 99. d. (P 1907) 35. V—775/1910.

8 Vállalkozók Lapja, 1909, június 7.

64