A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn
EGY DEBRECENI BÉRPALOTA ÉS LAKÓI A SZÁZADELŐN Mazsu János A Püspöki palota*, amely Debrecen belvárosának ma is egyik legismertebb, városképet meghatározó épülete, 1912 novemberében fogadta első lakóit — bár használatbavételi engedélyt 1913. január 27-én kapott a város tanácsától.1 Ez az időszak — az ,,utolsó békeévek” — a debreceni belváros építészeti fejlődése szempontjából korszakhatárnak tekinthető: a fővárosban a XX. század első évtizedének végén tetőző második nagy építési hullám a tízes évek elejére érte el a hazai középvárosokat, így Debrecent is. Az átmenetinek bizonyult beruházási konjunktúrát kísérő, a magyaros romantikát és a szecesszió stílusjegyeit meghonosító építkezések megbontották a múlt század végére kialakult egységes arculatú város- központot, amelyben a klasszicista stílusban épített középületek és a klasszicizmushoz hasonult eklektikus stílus elemeinek felhasználásával újjáalakított egyemeletes lakóépületek kellemes harmóniával illeszkedtek egymáshoz. Egyfelől a századelőn megváltozott minőségi igényeket is hordozó egyre feszítőbb lakásszükséglet, másfelől a feltámadó beruházási kedv az 1907—1909 közötti időszakban a korábbi városépítési és szabályozási elvek felülvizsgálatára késztették Debrecen város tanácsát. Az új építési szabályzat, valamint a modern beton csatornahálózat kiépítése, a víz- és városi gázszolgáltatás kiterjesztése teremtették meg a feltételeket ahhoz, hogy az építési hullám sodrában létrehozott épületek — különösen a bérházak — mind építészeti színvonalukban, mind pedig funkcionális szolgáltatási nívójukban megközelítették vagy el is érték fővárosi társaik hasonló jellemzőit.2 * Az épület korabeli hivatalos megnevezése: egyházi bérház. Közkeletű elnevezésének valószínű oka, hogy a reprezentatív bérház helyén — a város főterén, a Nagytemplom szomszédságában — állott korábban a Méliusz-féle püspök'i székház. Bár az elnevezés pontatlan, hiszen az új épületben két szolgálati lelkészi lakáson kívül a református egyháznak semmilyen hivatali helyisége nem volt, közkeletű- sége miatt használom a Püspöki palota elnevezést. 1 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 39. doboz Építési iratok 95. 2 Sápi Lajos: Debrecen település- és építéstörténete. Debrecen, 1972. 66—78. old. 63
