A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen
Elbetegesedvén üzletét 1820-ban eladta, s ugyanez év november 17-i tanácsülésen elnökölt utoljára.16 1821. márc. 29-én halt meg. E szomorú eseménykor a következő bejegyzést írták az egyházi anyakönyvbe: „ . . . hasznos életét szélütés miatt elvégezvén, ügyanezen hónap, azaz március 31-én az egész népnek, különösen pedig úri -atyafiainak és rokonainak érzékeny kesergési és sírásai között igen nagy pompával el- temettetett. Jelen voltak e szomorú pompán az itt tartózkodó nagyméltóságú generális és több stabilis tiszt urak, akik ezen gyászos alkalmatosságra katonai rendet és szomorú fúvó muzsikát parancsoltak, jelen voltak az itt lévő Districtualis tábla nagytekintetű bírái, az egész nemes Tanács és az egész Electa Jurata Communitas, jelen volt a polgári lovas és gyalog katonaság, jelen voltak a tiszteletes Tudós Predicator és professzor urak, jelen volt az egész Deák Ifjúság, kik közül a kántorok mind a háznál, mind a Templomban, mind az úton, mind a sírnál szép harmóniával, szomorú énekeket énekeltek. Megtisztelték végre még a szomorú halotti pompát tisztelendő Kis Prépost és helybeli Prébános, Molnár József úr Önagysága is több tisztelendő Piaristákkal együtt.”17 II. SÁMUEL I. Sámuel Dániel nevű fiától származott II. Sámuel, aki nagyatyja halála után, 1821. máj. 15-én született Debrecenben és 1891. máj. 17-ig élt. Élete folyamán nem ő játszotta ugyan a családból a legnagyobb szerepet Debrecen történelmében, de számos vonatkozásban így is kiemelkedett az átlagpolgárok sorából. Apja a város főügyvédje, szenátora, ispotályi inspectora, édesanyja pedig téglási Ertsey Krisztina (1826—1873) volt.18 Tanulmányai befejezése után II. Sámüel is ügyvédi pályára lépett, akárcsak atyja. Amikor pedig megindult a szabadságharc, nemzetőrnek jelentkezett. Mint hadnagy, megbízatást kapott a hadiszerek Pestről való elszállítására, amit a rendkívüli körülmények ellenére sikeresen oldott meg. Ezt követően az Arad környéki harcokban vett részt. 1849. máj. 11-én már százados. A szabadságharc után büntetésből hosszú időre eltiltották az ügyvédi gyakorlattól. A város társadalmának egyik vezéregyénisége volt. Több éven át megválasztott jegyzője lett a kaszinónak, majd 1855—1865 és 1873—1880 között ugyanennek az egyesületnek az első elnöki tisztét is betöltötte.19 16 Nagybákay (Rickl) A.: i. m. 24. old. 17 Uo. és Rácz István: Debreceni vagyonleltárak 1717—1848. (Szerk.: Gazdag István.) Db., 1984. 39—57. old. Megjegyezzük, hogy helyénvalónak találnánk, ha Simonffy Sámuelnek és nejének sírköveit, amelyek műemlék értékűek, a Köztemetőből, ahol a gaz nőtte be a köveket, a Nagytemplom előcsarnokába helyeznék el, akárcsak Báthori Szabó András és felesége, Mészáros Anna sírköveit a Kistemplomban. 18 HBML. Adattár 414/90. 19 Boldisár Kálmán: A Debreceni Casinó százéves története Db., 1933. 9., 13—15., 18. old. és Szűcs István: A debreczeni Casinó története Db., 1884. (Továbbiakban = Szűcs I.: a debreczeni Casinó...) 16., 20. old', és Szűcs István: Szabad királyi... 1089—1090. old., valamint Bona Gábor Kossuth Lajos kapitányai Bp 1988. 543. old. 19
