A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészséges. Közli: Radics Kálmán
előmenetelt remélvén, a papsággal vetélkedve buzgólkodott a térítés körül. Kölgyesy Ferenc, pápista vallású debreceni szenátor, a pótvégrendeletében (1781) eldicsekszik véle, hogy unokaöccsének Kölgyessy Lászlónak, akit 1773. évi első végrendeletében teljesen mellőzött, azért hágy 200 rh. forintot, mert „az ő és felesége munkálkodása és közbenjárása után az igaz róm. kath. hitre tért”. Mennyivel igazabb követője Pál apostol tanításainak Ondrejkovics Ádámné, a katholikus férfi református hitvese! Javacskáit érdemes helyekre és olyan kedves jóakaróinak kívánván hagyni, akiknek hűséges segítségét tapasztalta, — végrendeletében (1789) 400 frtot hagy a kollégiumnak, 200—200-at a református szent ekklésiának és a Kistemplom építésére, 100—100-at a református kollégiumban tanuló árvagyermekek ruházat- jára, az ispotályi szegények és az alumnus diák ifjak közt való felosztására, 32 db. aranyat prédikátor és professzor uraiméknak, — 50 forintot pedig a pápista ispotálynak. Hasonló összegeket és emlékül ingó-bingó tárgyakat rendelt jó ismerőseinek, akik részben katholikusok voltak. Ami pedig temetési költsége után ingóságai árából megmaradt, azt a városi tanács fordítsa ügy efogy ott árvák és házi szegények javára. Ilyen volt a halál közeledését készen váró elődeinek élő hite. De adakozó kedvük, jó cselekedetekre való hajlandóságuk nem kisebb addig sem, amíg a „siralom völgyében” járnak, míg számlálgatják a felettük futó esztendőket. Kifogyhatatlanok a szeretet adományokban, amelyekkel egymás terhét hordozzák, és gyönyörűségök a jó cselekedetek, amelyekkel felövezik és ékesítik magukat. Mennyi magyar könyv jelent meg tudomány- és szentíráskedvelő debreceni polgárok költségén! Hány száz és ezer szegény tanuló ifjú táplálkozott a debreceni nép konyhájáról és kenyerén — Isten nevében. Az őszi segélygyűjtés, amely századokon keresztül szokásban volt, a házról-házra járó kápsálás, alumnus, konviktusbeli diákság javára: a kollégiumnak, a templomi perselygyűjtés pedig: az ekklésiának jelentékeny jövedelmi forrása. Kiszámíthatatlan annak a kézimunka- és teherhordó igaerőnek az értéke is, amellyel eleink a templomok és a kollégium építéséhez önként hozzájárultak. A kollégium természettani gyűjteménye is tudománykedvelő lelkes polgárok önkéntes adományaiból keletkezett. Imé 1742-ben ezt jegyezték be a tanács jegyzőkönyvébe: A phisicához kívántató instrumentumoknak megszerzése ns Szőke János uram offerált Isten dicsőségéhez való buzgó- ságából száz tallért, úgy, hogy 150 rh. forint abból kapitálisnak (tőkének) megmaradjon. Ugyanezen végre Kiss Gáspár 100, Domokos Márton (a főbíró) 100, Hodossy János is 100 forintot konferáltak. A város, egyház, ispotály, kollégium régi számadásai a pénz- és természetbeli önkéntes adományoknak számos esetét hagyták emlékezetbe. Sokan kedves prédikátoraik útján juttatták el az Ür oltárára szánt ajándékaikat. Olvastam, hogy 1742-ben, (a szeretetadományoknak ebben a különösen termékeny esztendejében) tiszteletes Vecsei János úr által egy valaki 275 m. forintot adományozott az ekklésia szükségére. Amint Forró István kurátor uram ki vehette, Szőke János uram volt ez a névtelen adakozó is, akiről már az imént jegyeztünk föl egy nagy adományt. Ugyanezen esztendőben, amikor az elnyomott protestáns egyházak vallásérzelme dolgában a legtekintélyesebb világi urak a királyné elé kihallgatásra készültek, — a deputatio úti költségeire a debreceniek jókora 170
