A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészséges. Közli: Radics Kálmán

őrzött testamentumban kisebb összegeket környékbeli gör. szertartású templomoknak, lelke üdvéért mondandó misékre. (1778 február 4.) Róm. kath. intézményről pedig legelőször egy lutheránus vallású, városunkban élt ügyvéd, Balogh, másként Salgovics Pál emlékezik meg végrendeletében (1779), aki a hontvármegyei egyházas maróthi ág. hitv. ev. ekklésiának, ahol megkeresztelték 200, az ugyanottani helv. hitv. és róm. kath. egyházaknak 50—50 rh. forintot rendelt. A városi levéltár végrendeletei szerint megint más vallású emberektől kapta legelső végrendeleti hagyományait a debreceni róm. kath. templom, és — mint az imént említém — a róm. kath. ispotály is. Theodosi István nevű újvárosi görög kereskedő halt meg nálunk 1779-ben; ez a görög végrendeletében egy aranyat hagyott a debreceni páter piaristák templomának. (Bőkezűbb volt saját görög papja temploma és a királyné iránt, akiknek 10—10 aranyat hagyott.)

A róm. kath. ispotály javára rendelt első testamentumi hagyomány 1780 november 22-én keletkezik, özvegy Nyeste Istvánná Kállai Sára, Szent-Anna uccában lakott református asszony 1—1 rh. forintot rendelvén a helvét confession lévő, úgy a romanocatholica ispotály koldusainak. A következő évben (1781 február 19.) néhai nemes Wigandi György esküdt polgár elmaradott özvegye Kiss Erzsébetet igen buzgó, csaknem minden vagyonát közcélra hagyományozó kálvinista nő emlékezett meg 10—10 frt. hagyományával a kath. ispotályról meg a kath. árvákról. Ugyancsak ez a jószívű asszonyság hatvanuccai házán kivül 200 v. forintot testált a debreceni református egyháznak, 100—100-at az exspectans deákoknak és a városi tanácsnak, 30—30-at a református ispotályban és az uccánként nyomorgó szegényeknek.3

Wigandnéval egy sorban említhetjük Borsós Sámuel esküdt polgár özvegyét Nábrádi Máriát, aki arra az esetre, ha megnyeri a férje hagyatéka ellen folytatott pert, amihez jó reménysége volt, a néki Ítélendő vagyonból 200 vonás forintot rendel testamentumában a debreceni piarista atyaságoknak, szabad akarat jókra; ugyanannyit a debreceni kollégium alumnus diákjainak; kétszázat a kollégium könyvtárának, ötszázat a debreceni református prédikátoroknak, ötvenet pedig a református ispotálynak.

Felülemelkedett a szigorú felekezetiességen Mártha György özvegyének Szenczi Erzsébet asszonynak a testamentoma is (1782 február 8.). Korábban derecskéi lakos lévén 60 irtot hagyott a derecskéi református egyháznak, ugyanannyit a debreceni kollégiumnak, 12 frtot pedig a derecskéi pápista templomnak.

A vegyes házasságban élő református nő állhatatosságának és hithűségének tündöklő mintaképe Ondrejkovics Ádámné Antoni Borbála. Ennek a derék kálvinista asszonynak férje elébb királyi harmincados tiszt Debrecenben, majd 1755-től fogva ugyanitt Fáy János postamesterrel együtt kinevezett első róm. kath. vallású szenátor. Mindketten azért kapták ezt a tisztséget, hogy a hajdani hadállásaiért küzdő katholikus egyház érdekeit képviseljék az eretnek város eretnek tisztikarában. Antoni Borbála, férjének ilyen különleges szereplése mellett is mindhalálig tántoríthatat- lanul hű leánya maradt egyházának, amelyben született. Már pedig Mária Therézia idejében a vegyes házasság, főként ha a nő protestáns, amint nehány akkorbeli debreceni példa mutatja, többnyire biztos veszteséget jelentett a protestantizmusra nézve. A kath. férj, állami hivatalban könnyebb

169