A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészséges. Közli: Radics Kálmán
száz testamentum közül harmadfélszáz kegyes hagyományokról is intézkedik. Bizonyságául annak, mily széles társadalmi rétegeket, az egész kálvinista polgárságot áthatotta az elnyomatás szomorú éveiben a vallás és egyház iránt való kötelesség érzete, egyformán megdobogtatva szegénynek és gazdagnak, nőnek és férfinak a szívét. A végrendelkezők azonban nemcsak készpénzt hagytak jótékony célokra. Gyakori eset ingó- és ingatlan, vagy amint régen mondották: „mozduló és mozdulatlan jószágok” hagyományozása. Íme, 1650—1773 között, 120 esztendő alatt az eklézsia tizennégy házat és egy boltot, az ispotályi templom egy, az Ispotály három, a cegléduccai leányiskola egy, a Kollégium két, a város pedig egy házat örökölt. E házak közül a mai Kálvin tér 5. sz. házát Pesti Máté szenátor (1681), és a piacuccai 37. sz. házat, a Kis- templom mellett Király István szenátor és neje, Márta Borbála (1742) parochia céljaira, a piacuccai 24. számú házat pedig nemes Büttösi György- né Deák Zsuzsánna (1734), a kollégiumi ifjúság ellátására hagyományozta. Ez utóbbi háznak 1000 rh. forint volt az értéke. Szárazmalmok is többször jutottak jótékony célok birtokába. E malmok hajdan jól jövedelmező ingatlanok. A múlt század elején több mint nyolcvan malmot olvastak meg Debrecenben. Némelyik telken 3, 4, 5 malom is dolgozott. 1646—1779 között öt kegyes végrendelkező nyolc malmot ajándékozott, illetőleg hagyott közjóra. Négyet a Kollégium, négyet a református ispotály örökölt. A kollégium első malma Darabos uccában feküdt; Bika János még éltében ajándékozta ezt a scholabeli ifjúságnak. Az Ispotály az imént már említett Büttösi Györgynétől, almai Veres uccában örökölt egy lisztelő malmot. Éppen mellette feküdt néhai Váczi János malma, kinek örököseitől a városi Tanács 1744-ben ezt is megvásárolta 100 talléron, vagyis 180 m. forinton ugyancsak az Ispotály részére. Alighogy megtörtént a vétel, két hét múlva felbontják a városházán a meghalt Király István szenátor és neje Márta Borbála közös végrendeletét. Mily kedves meglepetést hozott ennek a kegyes házaspárnak testamentuma! Csaknem minden vagyonukat közjóra hagyták. A fentebb már említett kőházukon kívül szentimrei és diószegi szőlőiket Debreen városára, csapóuccai három malmukat, Morgóban, a mai Maróthy György uccában, a református Ispotályra, meggyaszói szőlőjüket az odavaló eklézsiának, 240 m. forintot a tiszteletes tanácsnak, félannyit a prédikátoroknak és professzoroknak, 50-et az árva gyermekeknek. A Tanács most már feleslegesnek tartotta, hogy az Ispotály öt malommal bajlódjék. A Király-féle két lisztelő és egy kásamalmot tehát 1751-ben 900 v. "'orintért örökösen eladta Kiss Gáspárnak. A Büttösi és Váczi-féle két тают egészen 1882-ig megvolt az Ispotály birtokában. A szegények malmaira sokan emlékeznek még! Szőlőbeli végrendeleti hagyományokra is találunk példákat. 1700-tól 177-ig végrendelet szerint az eklésia hat egész és részszőlőbirtokot örökölt. Az ispotály és uccai szegénység hármat, a kollégium is hármat, a város egyet kapott. Másnemű ingatlan birtokot, szántóföldet, kaszálót a debreceni polgárok ebben az időben sohasem testálnak jótékony célra, de még gyermekeikre sem (kivéve, ha valamelyik vármegye területén nemesi jószággal bírnak), azon egyszerű oknál fogva, mert Debrecen város területén a belső 167
