A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Műhely - Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek
Sára 1876. jan. 1-jétől a halotti anyakönyveket is a lelkészi hivatalban helyezték el, vezetését a lelkészek végezték. Ugyanekkor határozták el a mutatók készítését, mely visszamenőleg 1858-tól kezdődően készült el.23 A halotti anyakönyv számos tekintetben eltér a keresztelési és házassági anyakönyvtől. Mivel a temetéseken a kollégiumi diákok közreműködtek, az anyakönyv részben számadáskönyvnek tekinthető, melyben kimutatták a befolyt temetési költségeket. A halottra vonatkozó adatok kezdetben csak hozzávetőlegesek, sok esetben ma már nem elegendőek a személy azonosítására.24 A bejegyzés dátuma hosszú időn keresztül a temetés, illetve a halál bejelentésének időpontja, s csak 1828-tól tüntetik fel a halál időpontját. 1737-től kezdik vezetni a halott életkorát, bár még sokáig ezek csak hozzávetőlegesek, kerekített számok (40, 50, 60, 45, 55, 65 év). Az 1739-es pestisjárvány idején következnek be újabb változások: ettől kezdve általában feltüntetik a gyermek és a feleség nevét, valamint a halál okát (a betegséget). 1750-től 1798-ig a halotti anyakönyv vezetése latinul történt. Ebből az időből származik az a feljegyzés, mely a betegségek latin megnevezésének magyarázatát adja.25 1808-tól a polgárjogot, 1819-től pedig a foglalkozást is jelölik, de csak esetlegesen. Lényeges változás történik a halotti anyakönyv vezetésében 1828-ban. Ekkor ugyanis a Helytartótanács 1827/29151. sz. parancsa értelmében új rovatok vezetése kezdődik. Ettől kezdve az anyakönyvek a következő adatokat tartalmazzák: a bejelentés napja, a halott lakhelye (utca, házszám), a halott neve, vallása, életmódja (foglalkozása), gyógyítódott-e? s ki által?, a halál ideje, a halottvizsgáló neve, a bizonyságtétel napja, a temetés időpontja (nap, óra), a temetés pompája s a befizetett összeg. 1831-ben a kolerajárvány idején a halotti anyakönyv vezetése szünetel. Az ekkor meghaltakat „pompa nélkül” temették, bejelentésük a városi magistrátusnál történt, a róluk készített névsor — töredékesen — a kolerabizottság iratai közt található.26 Ugyancsak szünetelt a halotti anyakönyv vezetése 1849 nyarán az újabb kolerajárvány és az orosz megszállás idején. Az ezen időben meghaltak névsorát a Kapitányi Hivatal összeírása alapján 1850 végén vezették be utólag a halotti anyakönyvbe. A következő lényeges változás a halotti anyakönyvek vezetésében 1851-ben történt. Ekkor tették lehetővé, hogy a halottvizsgáló jegyzőkönyvei alapján „a Senior az általa vitt Halotti Jegyző Könyv hiányait minden hó végével kipótolhatja”. Ennek eredményeként kerültek be az anyakönyvbe a halotti szertartás nélkül eltemetettek. 1853-tól bővül tovább az anyakönyv. Ettől kezdve következetesen jelölik a halott foglalkozását, a lakhelynél pedig a házszámot is. Az észrevételek rovatban tüntették fel gyer23 Halotti anyakönyvek (1718 —1895) TtREL. I. 99—a. 87—109. k. Mutató a halotti anyak'önyvekhez (1858—1895) uo. I. 99—a. 125—131. k. A halotti anyakönyvek másodpéldányai (1828—1895) HBML. IV. B. 1422/c. 1—38. k. és uo. IV. B. 1422/d. 1—8. k. A halotti anyakönyvek vezetéséről: TtREL. I. 99—e. 22. d. 61. 24 Például: 1721. aug. 11. Czeglédben Sipos János fiacskája. — TtREL. I. 99—a. 83. k. ;1722. júl. 5. Kádasban Sipos Bálintnál özvegy asszony. — Uo. I. 99—a. 83. k.; 1734. júl. 18. Csapóban Sipos György lakójának leánya. — Uo. I. 99—a. 83. k. stb. 25 Uo. I. 99—a. 84. k. 559. és 562. old. 26 HBML. IV. A. 1011/dd. 149
