A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Műhely - Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek
mekeknél, hogy házasságból vagy házasságon kívül született, valamint 1862-től az édesanyja nevét. Felnőtteknél általában bejegyezték a házastárs nevét, s hogy hány évig éltek együtt, illetve hány éve özvegy. Ugyanitt jelölték a halotti szertartás nélküli temetést is. A halottakról a városi magistrátus is vezettetett nyilvántartást. A halottvizsgáló orvosok, sebészek (chirurgusok) jegyzőkönyvei alapján készült halotti anyakönyveket a Megyei Levéltár őrzi.27 Ebben — 1828-tól — a halottvizsgálók körzetei szerinti csoportosításban találhatók a halottak. Mivel mutató nem készült hozzá, kezelése nehéz, viszont a Kollégiumban vezetett anyakönyvnél pontosabb, hiszen tartalmazza a más vallásúakat, az egyházi szertartás nélkül temetetteket és a halva születetteket is. 4.Az át- és kitértek, (convertiták és apostaták) anyakönyvei 1845-ben nyitották meg azt a könyvet, amelybe a református vallásra áttértek adatait jegyezték be. 1852-ig szövegesen vezették, ezt követően táblázatba foglalva. Főbb adatai: dátum, az áttért neve és előző vallása, születésének helye és ideje, lakhelye, a tanúk neve, az áttérési bizonyítvány kelte, az elfogadó lelkész neve. 1877-ben a kötetben új rovatot nyitottak a református hitről más hitre térők számára. Ennek főbb adatai: az áttérni kívánó neve, állapota, születésének helye és ideje, az áttérési szándék bejelentésének időpontja, a tanúk neve, azon egyház megnevezése, melybe áttérni kíván.28 III. A nem református anyakönyvek A református Debrecenben hosszú időn keresztül nem engedték megtelepedni a más vallásúakat. Ezen először az 1715-ben becikkelyezett szabad királyi városi kiváltság változtatott, mely kötelezte a várost a katolikusok befogadására. Ennek ellenére az egyéb vallásúak betelepedése igen vontatottan ment. A XIX. század közepén a lakosságnak még mindig 95%-a volt református. Ez adja a magyarázatát annak, hogy a debreceni anyakönyveket a gyakorlatban a református anyakönyvekkel azonosíthatjuk. A nem református lakosok többségét a római katolikusok alkották. Számuk a XIX. század közepén 2000 fő körüli.29 A római katolikus lakosság anyakönyvezését 1719 januárja óta végezték Debrecenben. Ezeket az anyakönyveket ma a debreceni Szent Anna Plébánián őrzik, kutatásuk a szeged—Csanádi püspök engedélyével a helyszínen lehetséges.30 Az anyaköny27 Uo. IV. B. 1422/c—d. 28 TtREL. I. 99—a. 163. k. 29 Egy egyházi összeírás szerint 1843-ban a Debrecenben élő reformátusok száma 54 042 fő, a római katolikusoké 2118 fő, az egyéb vallásúak száma pedig 524 fő volt. — Schematimus venerabilis dioecesis Magno-Varadinensis latini ritus pro Anno MDCCCXLIII. M. Varadini. 66—7. old'. Ezzel lényegében megegyezik Fényes Elek megállapítása Debrecenről: „Vallást illetőleg mintegy 2000 r. katho- likust, kevés ágostait kivéve, mindnyájan reformátusok...” — Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. (Reprint kiadás: 1984.) I. k. 245. old. 30 Debrecen, Béke (Szent Anna) u. 21. 150
