A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen

A SIMONFFY CSALÄD ÉS DEBRECEN Szűcs Ernő

Simonffy András írta 1990-ben megjelent „Rozsda ősz” regényében: „Nyakas, debreceni (cívis) kálvinista család volt a miénk, máig az egyetlen város, ahol Simonffy utca van ..., tűzvészek után Debrecen építői és polgármesterei. A Simonffy utcát még Rákosi sem tudta eltörölni, erre hát — érdemtelenül —, de büszke lettem.”1

E hallatlanul tömören, sőt talán kissé hézagosán megfogalmazott szöveg jelzőiben a család egykori, de aikár ma élő tagjaira is több jellemző vonás és a família jó néhány — korántsem minden — érdeme is megfogalmazásra került, miközben utal a város és a család valamikori összeforrottságára is.

Közel százötven évre visszamenőleg számos családtörténész foglalkozott a Simonffyakkal. E történészek sorából Nagy Iván ismertetését azzal az Istvánnal kezdi, aki Debrecenbe települt, majd annak fiát,

I. Sámuelt, sőt ez utóbbi leszármazottjait is bemutatja, mégis közleményének nagyobbik részében a család Trencsén vármegyébe szakadt ágáról ír. Ez utóbbiakról azt is elmondja, hogy Horeniczen honosultak és néhányan rövidesen felvették a Horeniczky nevet, mások Trencsén városába költöztek. Nagy Iván egyébként arra is utal, hogy a családnak már a XV. században a székelyek között is élt egy ága.2

Kempelen Béla, az előbbinél fél évszázaddal később írott, és annál részletesebb és pontosabb művében már azt is közli, hogy a család „németújfalui” előnevű és címeres levelüket Rudolftól nyerték 1596- ban. Valamint tudtunkra adja, hogy a család nemességét Zala vármegye 1750-ben igazolta, majd Bihar vármegyében is megjelentek a Si- monffyak, ahol nemesi származásukat 1808-ban szintén igazolták. Ugyancsak Kempelen írja le a család címerét is, amely kék mezőben, zöld földön kardot tartó oroszlánt ábrázol. A sisakdísz kék ruhás, kék kucsmás, növekvő vitéz, jobbjában karddal; a takarók kék-arany, vörös-ezüst.3 (L. még a későbbiekben.)

Kempelen abban is pontosabb Nagy Ivánnál, hogy említést tesz az adományban részesült személyről, Györgyről is, sőt tőle egyenes vona1 Simonffy András: Rozsda ősz, Bp., 1990. 197. old.

2 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal IX. kötet Pest, 1863. 199—200. old.

3 Kempelen Béla: Magyar nemes családok IX. kötet Bp., 1915. 367—369. old.

13