A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni tanítóképzés történetéhez 1949-1959
kájában nagyobb szerepet vállaltak a gyakorlóiskolai növendékek szülei, akik helyben laktak. Részt vettek iskolai ünnepélyek megszervezésében, családlátogatásokat végeztek, s ennek tapasztalatairól tájékoztatták az iskola vezetését. Segítettek az orvosi vizsgálatok megszervezésében, a szalagavatók lebonyolításában, de több szülő szemléltető eszközök készítésével is segítséget nyújtott a nevelőknek. 1955-ben pl. a Szülői Munkaközösség készpénzben és a szülők természetbeni munkájával mintegy 15 000 Ft értékben segítette az iskolát. A patronáló üzemek, továbbá azok a munkahelyek, ahol a szülők dolgoztak, így pl. a Ruhagyár, Orvosi Műszergyár, Járműjavító, Gyógyszergyár rendszeresen hozzájárultak az iskola berendezéseinek, felszereléseinek kiegészítéséhez, javításához.34 A képzőnek nem volt önálló diákotthona, így a leánytanulók a tanítónőképzővel közös Makarenko diákotthonban, a fiúk a Móra Ferenc kollégiumban nyertek elhelyezést. A kollégiumi élet és a körülmények kedvezően befolyásolták a tanulók magatartását, tanulmányi munkáját. Hozzájárult ehhez Mozga Zoltán kollégiumi igazgató is, aki rendszeresen figyelemmel kísérte az iskola munkáját, s a tanulók érdekében szoros kapcsolatot tartott fenn a tanárikarral. Ennek eredménye, hogy általában a legmagasabb tanulmányi átlagot a diákotthonos tanulók érték el, de jó hatással voltak tanulótársaikra is, hiszen a közösségi munkában mindig példamuta- tóak voltak. Mindezt teljesítették annak ellenére, hogy az épület adottságai, túlzsúfoltsága nem biztosította az otthon melegét. Hátránya volt, hogy több intézmény tanulói nyertek ott elhelyezést, így nem képezhette szakdiákotthon jellegét.35 A bejáró tanulók, valamint a helybeli tanulók közül azok számára, akiknek szülei lakáskörülményeik miatt nem tudták biztosítani a feltételeket az eredményes tanuláshoz, az iskola tanulószobát adott. Itt a növendékek tanári felügyelet mellett készülhettek a másnapi órákra. Azok számára, akik csak ebédelési lehetőséget igényeltek, az iskola a diákotthonok menzáján biztosított meleg ételt. Az 1952/53-as tanévben az intézet 157 növendéke közül 61 tanuló volt a diákotthonok lakója, 35 tanuló vette igénybe a tanulószobát, s ugyancsak 35 tanuló számára nyújtott az intézet menzai ellátást. A diákotthonokban, a tanulószobán és a menzán a térítési díjakat a tanulók szociális helyzetétől és tanulmányi eredményének függvényében állapították meg. A 61 diákotthonos közül 7 tanuló mentesült a hozzájárulási díj fizetése alól, 15 tanuló 30, 20 növendék 50, 13 hallgató 100, illetve 6 tanuló 200 Ft havi térítést fizetett. A tanulószoba és menza havi hozzájárulási díja 20—70 Ft között mozgott. A tanulók származás szerinti megoszlása a diákotthonokban és a tanulószobán 1952/53. évben36 34 Uo. 1955. jún, 24-i jkv. és XXVI. 51/b. 20. — Jelentés a Szülői Munkaközösség munkájáról 1956. febr. 1. és XXVI. 51/a. 1. — 1952. jún. 23-i jkv. 35 HBML. XXVI. 51/a. 1. 1954.jún ius 26. 36 HBML. XXVI. 51/b. 20. — Statisztikai jelentés 1952/53. Munkás Értelmiségi Dolgozóparaszt Egyéb Osztályidegen Diákotthonban 15 3 32 11 Tanulószobán 11 1 14 8 1 135
