A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni tanítóképzés történetéhez 1949-1959
nyei megakadályozták a tanítóképző akadémia kifejlesztését, emiatt a tanítóképzés középfokon nyert megoldást. Megemlítjük, hogy a több évszázados hagyományra visszatekintő Református Kollégium adott helyet az országban elsők között megalakult Dolgozók Tanítóképzőjének 1947 szeptemberében, mely társadalmi öntevékenység alapján elsősorban a tanulók kezdeményezésére alakult.2 A közoktatás államosításával 1948. június 16-án az általános iskolák és középiskolák jelentős része állami kezelésbe került. Debrecenben az államosítás 1948-ban a képzők közül csupán a Svetíts Tanítónőképzőt érintette, mert mind a Református Kollégiumi Tanítóképző, mind a Dóczi Intézet — hagyományaira tekintettel — mentesült az államosítás alól. Mivel azonban református általános iskolák, gyakorló iskolák már nem voltak, a fenntartó testület valószínűleg feleslegesnek tartotta ezt az intézménytípust s az 1948/49-es tanévben már nem is indítottak első osztályokat. Ez a tagozat négy év alatt kibocsátotta növendékeit és megszűnt. 1948-ban így csupán a nők számára indult tanítóképző állami keretek között a Svetits Tanítónőképző jogutódjaként. * * * Debrecenben a VKM, valamint a Debreceni Tankerületi Főigazgató rendelkezése folytán az Állami Svetits Mátyás Leánylíceum és Tanítónőképző Intézet pedagógiai gimnáziummá alakult át s vezetésére Osváth István kapott megbízást, aki az intézet mb. igazgatói teendőit 1949. január 31. óta ellátta. A fiúk számára a debreceni állami Révai Miklós Gimnáziummal egy igazgatás alatt kezdte meg működését az Állami I. Sz. Pedagógiai Gimnázium. Minthogy a fiúk létszáma kevésnek bizonyult, leányokkal egészítették ki az osztálylétszámot s így az egy osztályból álló koedukációs pedagógiai gimnázium önálló tantestület nélkül a Szent Anna utca 17. szám alatt (ma Béke útja) lévő Állami Általános Gimnázium Pedagógiai Gimnáziumi tagozataként kezdte meg működését Török Péter mb. igazgató irányítása alatt. A fiúgimnázium tanári karában mindössze egy női tanerő volt, aki a leánytanulók felügyeletét kénytelen volt maga ellátni. A tanítóképző két tanéven át működött a gimnázium kebelében s 1951. szeptember 1-jén vált önálló iskolává Osváth István igazgatása alatt. Az intézmény háromosztályú tanítóképzője ekkor négyosztályú gyakorló iskolával is bővült. Az iskolának önálló épülete nem lévén, továbbra is a gimnázium épületében kapott helyet, míg a gyakorló iskola II—IV. osztálya a Tanítónőképző Intézet Béke útja 26. számú épületében nyert elhelyezést.3 A tanulók A kormányzat a tanítóképzéstől olyan eredményt várt, amely a kormány programjának megvalósításában hathatós segítséget nyújthat. Ennek érdekében elvárta, hogy az újtípusú társadalom számára olyan szocialista értelmiséget neveljen, akik a rájuk bízott feladatoknak eleget tudnak tenni, 2 Uo. 271. 3 HBML. XXVI. 51/a. 1. — 299/1949 és tantestületi jkv. 1951. szept. 24., valamint XXIII. 12/b. 12. — 1280—13—47/1951. szept. 20. és XXVI. 52/a. 1. — 1949. jan. 31. 126
