A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Gazdag István: Egyesületek Debrecenben a harmincas években

bályoktól, tevékenységét felfüggeszthették, sőt bizonyos esetekben fel is oszlathatták. Szólnunk kell arról is, hogy az egyesületeket döntően a belügyminiszter, illetőleg a törvényhatóság első tisztviselője ellenőrizte. Egyes speciális egyesületek felügyeletét (közbirtokosság, ipartársulat, hegyközség, orvosi kamara stb.) a kereskedelmi, a földművelésügyi és a vallás- és közoktatási miniszter látta el.

Az egyesületek mindennapi életéhez, tevékenységükhöz szorosan hozzátartozott az is, hogy függetlenségük korlátozott volt a hatóságok részéről. A 174000/ 1928. BM sz. rendelet előírta a törvényhatóság első tisztviselőjének, hogy évenként ellenőrizze az egyesületek vagyonkezelését, illetve ügykezelését. Ezeknek a vizsgálatoknak a harmincas évekbeli debreceni tapasztalatai figyelemre méltóak. Több ízben kiderült, hogy a vizsgálat alá vont egyesület nem működik. Ha az ezt követő hatósági felhívásra nem kezdte újra tevékenységét, feloszlatták. Jó néhány egyesületről az is kiderült, hogy anyagi zavarokkal küzd, s emiatt alapszabályszerű céljait nem képes megvalósítani. Az anyagi csődöt sokszor a tagdíjfizetés elmaradása váltotta ki. Ez a tény viszont az egyesület tagjainak érdektelenségét bizonyította.

Több egyesületi alapszabály hangoztatta politikamentességét. Az egyesületek nagy része nem volt mentes a politikától, de semmiképpen nem lehetett közömbös a társadalmi csoportok, szakmai tömörülések, felekezeti közösségek, lakóhelyi közösségek szempontjából. Néhány egyesület vonatkozásában viszont kifejezetten nyomon lehetett követni a politikai élet hullámzását, azt, hogy egy-egy személy milyen módon igyekezett az adott egyesületet a politika szolgálatába állítani.

Debrecen társadalmi-politikai élete igencsak mozgalmas volt a harmincas években. Állandóan napirenden voltak a különböző, elsősorban a kormánypárti, de a szélsőjobboldali-fajvédő szervezetek akció, ellenakció. De jelen volt a politikai életben a liberális ellenzék és a konzervatív politika is, leginkább a kisgazdákhoz kapcsolódva. A szociáldemokraták az 1935. március 31-i országgyűlési választáson a szavazatok tekintélyes részét megtudták szerezni (23,8%), de ezzel is csak a Nemzeti Egység Pártja (37%) és a Nemzetiszocialista Párt (35%) után következhettek. A politikai élet ismételt átrendezései, a Vásáry István ellen indított bírósági eljárás befolyásolta a társadalom hangulatát, magatartását. Mindez azonban csak részben érintette az egyes állampolgárokat, akik végezték munkájukat, élték mindennapi életüket. A folyamatosság egyik lehetséges színtere éppen az egyesületi élet volt. Az érvényben lévő 5084/1919. ME sz. rendelet tiltotta ugyan az egyesületek szervezését, de egyben felhatalmazta a belügyminisztert, hogy méltányos esetekben engedélyezhessen új egyesület alakítását. A két világháború között alakult egyesületek számát tekintve azt kell mondanunk, hogy a kormányhatóságok igencsak liberálisan kezelték országosan és Debrecenben is az új egyesületek alakítására vonatkozó kérelmeket, és a benyújtott alapszabályok kb. 90%-át jóváhagyta. Bizonyítja ezt a tényt az is, hogy Debrecen város területén a háború után alakult egyesületek száma jóval meghaladta a háború előtt működő egyesületek számát. A XVIII. század végétől alakult és hivatalosan regisztrált egyesületek száma Debrecenben 1950-ig feltehetően meghaladta a négyszázat. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján az alakulás üteme a következőképpen alakult: a XVIII. századtól 1867-ig az egyesületek 5%-a kezdte meg működését; 1867-1918- ig 33%-a; a két világháború között 55%-a és 1945-től 7%-a. A számok tanúsága szerint az egyesületek folyamatosan és növekvő számmal kezdték meg működésüket. A magyarázatot részben az adja, hogy egyre több alapközösség kezdte meg működését: kertségek, szakmák, egyházi szervezetek, szociális egyesületek, sportkörök, politikai szervezetek stb. Ezek a közösségek önként alakultak, vezetőiket saját maguk vá92