A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Gazdag István: Egyesületek Debrecenben a harmincas években
EGYESÜLETEK DEBRECENBEN A HARMINCAS ÉVEKBEN Gazdag István A két világháború között Debrecen társadalmáról sokféle információval rendelkezünk. Elsősorban történeti és egyéb jellegű feldolgozásokból, statisztikákból és a szépirodalomból. Ügy gondolom azonban — különösen a Debrecen története negyedik kötetének e témával foglalkozó tanulmányai alapján —, hogy érdemes és szükséges tovább kutatni, elemezni a város társadalmát. E dolgozat keretében a társadalmi tagoltságot, a társadalom organikus fejlődését az egyesületi élet kereteiben kívánom vizsgálni a II. világháborút megelőzően. Tar Károly Az ellenforradalmi rendszer művelődéspolitikája c. tanulmányában a következőket írja: „Az iskolán kívüli népművelés irányítói igen nagy gondot fordítottak arra, hogy ideológiájuk eljusson a társadalom legszélesebb köreihez. Ezért az egyletek, a körök és a társaságok sokaságát hozták létre.”1 A szerző fogalommeghatározásából egyértelműen következik, hogy az egyesületeket kívülről vagy felülről szervezik meg. Valószínű, hogy ez a gyakorlat is élt, sőt a politikai életben ez általánosnak is tekinthető. Árnyaltabbnak, az egyesületek lényegéhez közelebb állónak érzem azonban a következő fogalmi meghatározást: „Személyeknek valamely közös és állandó célra való társulásából keletkezett, jóváhagyott alapszabályok szerint, többnyire hatósági felügyelet alatt működő szervezete, testületé.”1 2 Az egyesületek valójában a társadalom tagoltságát tükrözik, ezért ezekben elsősorban annak kell kifejezésre jutni, hogy mit tart fontosnak az egyes állampolgár: mivel kíván foglalkozni, mire hajlandó áldozni és egyáltalán mivel tud azonosulni. Az egyesület ezért elsősorban eszköz célok, feladatok megvalósítására; keret a közösségi élet szabályainak, a demokráciának az elsajátítására. Tanulságos figyelemmel kísérni az egyesületalakítás első szakaszát: az alakulási eljárást. Az egyesület alakításakor az alapszabályokat a törvényhatóság útján a belügyminiszterhez kellett felterjeszteni, ha 40 nap alatt válasz nem érkezett, az egyesület ideiglenesen megalakulhatott, végleges megalakulása azonban csak az alapszabályok miniszteri láttamozása után történhetett. Amennyiben az egyesület eltért az alapsza1 Tar Ka'ro/y: Az ellenforradalmi rendszer művelődéspolitikája. In: Debrecen története 1919—1944.4. kötet. (Szerk.: Tokody Gyula.) Debrecen, 1986. 322. Vitatható a szerzőnek az az álláspontja, hogy az egyletek, a körök és a társaságok szervezőjeként az iskolán kívüli népművelés irányítóit tekinti. 2 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára. II. k. 50. oldal. Domokos Attila fogalommeghatározása: „... egyesületnek tekinthetünk... minden meghatározott, nem kereseti célból alakult, szabad társadalmi szervezetet...” Dr. Domokos Attila: A társadalmi egyesületek statisztikája. A magyar hivatalos statisztika történetéből. Az V. Statisztikatörténeti Vándorülés előadásai és korreferátumai. Budapest, 1968. 220. o. A Révai Nagy Lexikon 1912-es kötete szerint az egyesület bizonyos cél elérése végett szervezett természeti vagy jogi személyek egyesülése. A fogalom további részletezésénél a lexikon arra utal, hogy az egyesület hatósági felügyelet alatt áll. 91
