A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867)
ben szalacsi, a 2. kötetben pedig debreceni származásúként szerepel.22 Ilyen és hasonló esetek máskor is előfordulhattak. A polgárjogot kérni kellett, megadásának feltételei voltak, így a polgárjoggal rendelkezőket egyfajta városi elitnek tekinthetjük, amelybe bejutni rangot jelentett. A polgárjogot a tanács által kezdetben latinul, később magyarul kiállított, pecséttel hitelesített polgárlevél igazolta.23 A kiegyezésig a Síposok közül 42 fő kapott polgárjogot (azt követően további 5 fő), ők tehát a kb. 300 család elitje. Foglalkozásuk szerint mezőgazdasági munkát végző (szántó, állattartó stb.) 26 fő (61,9%), iparos 14 fő (33,3%), de ebből 4 egyértelműen vidékről beköltöző, így az eredetileg is debreceniek közül csak 10-nek (23,8%) van valamilyen mestersége. Rajtuk kívül van még egy városi hajdú, aki 1752-ben a só társaság tagjai közt is szerepel, valamint egy szellemi foglalkozású (questor). A kép lényegesen eltér a város egészére jellemzőtől, s egy igen erősén paraszti jellegű társadalmat takar, hiszen a polgárjogot nem nyertek többsége földműves, szekeres, napszámos, béres, szolga stb. lehetett. Bizonyos jelek alapján feltehető, hogy a céhekbe felvett iparosok egyúttal a polgárjogot is megkapták. így például a házzal soha nem rendelkezőkábai születésű Sípos Mihály lakatos, valamint a szalacsi születésű Sípos István csizmadia céhtagságával egyidóben lett debreceni polgár. A karcagi Sípos Ferenc szűcs 1764-ben lett céhtag és városi polgár, de saját háza csak 1776-tól van. Az 1785-ben polgárjogot kapott Sípos Mihály szabó és az 1786-ban polgárjogot kapott Sípos István szűcs egyáltalán nem szerepel sem a céhek classificatioiban, sem az adókönyvekben. Nagy a valószínűsége, hogy itt tanulták a szakmájukat, s amint felszabadultak, elköltöztek a városból, de mint mesterek, megkaphatták a polgárjogot. Egyébként Sípos István ároktői, s bár Sípos Mihály debreceniként szerepel, láttuk, hogy ez nem minden esetben mérvadó.24 Ennek ellentétére is van példa. Sípos Mihály asztalos 1808-tól tagja a céhnek, s bár a Matricula civiumban nem szerepel, 1816-ban mégis ott találjuk a béresföldet igénylő polgárok közt, s egyéb iratokban is többször cívisként szerepel.25 Ugyanez egyébként földműveléseknél is előfordul: összeírásokban, adósleveleken stb. több olyan személlyel találkozhatunk cívisként, akikről a Matricula civium nem tudósít.26 Ezen kitérő után nézzük meg, hogyan oszlik meg időben a polgárjog megszerzése. A Matricula civiumban szereplő 42 fő közül a XVIII. században kapott polgárjogot 27 fő, a XIX. században pedig 15 fő, a tendencia tehát csökkenő. Az adatokból kitűnik, hogy a polgárosodás folyamata a XVIII. század utolsó harmadában volt a legerősebb. Míg 1770-ig 4 fő kapott polgárjogot, 1771 és 1790 között 20 év alatt 21 fő. A századfordulóra nagymérvű visszaesés következett be (1791 és 1810 között 2 fő), valamelyes emelkedés csak az 1810-es és az 1830-as években volt. A foglalkozások alapján még egyértelműbb a helyzet. A 14 iparosból 13 a XVIII. században lett polgár 22 HBML IV.A.101 l/s 1. köt. 53. old. és 2. köt. 12. old. 23 Sípos János szántóvető 1811. dec. 28-án kiállított polgárlevele a szerző családjának tulajdonában. További polgárlevelek: HBML IV.A.1011/q 3—5. cs. — A polgárjog kérelmezésére: uo. IV.A.1011/1 25. (Sípos János kérelme 1835. okt. 29-én). 24 HBML IV.A.lOU/s 1. köt. 53.; 183.; 371. old. és 2. köt. 12.; 84.; 102. old. - továbbá uo. IV.A.1012/f 2—5. cs. csizmadia, lakatos, szabó és szűcs céh classificatioi, — valamint uo. IV.A.1013/c 31. köt. 10. old. és uo. IV.A.1013/C 21. köt. 183. old. 25 Uo. IV.A.1012/Í 7. - uo. IV.A.1011/k 594/1816. - uo. IV.A.1011/v 5. 109. old. - uo. IV.A.1011/k 391/1821 stb. 26 Pl. Sípos András a Piac utcában HBML IV. A. 1011/v5.83. old. — Sípos András a Hatvan utcában uo. IV.A.1011/k 297/1837. — Sípos Ferenc a Hatvan utcában uo. IV.A.1011/k 45/1824 stb. 41
