A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867)

(1 fő 1724-ben, 2 fő 1764-ben, 10 fő 1771 és 1790 között), és csak egy a XIX. században.

Hasonló képet kapunk, ha a család valamennyi adófizető tagjának foglalkozási megoszlását, illetve annak változását vizsgáljuk. A XVIII. század folyamán általában alacsony a mezőgazdasági munkát végzők (szántó, juhász) és a napszámosok száma (1758-ban például 1 szántó, 1 juhász és 3 napszámos a 17 adófizető közül). Sokféle foglalkozást űz a lakosság (1779-ben a 28 adófizetőnek 13 féle foglalkozása van), sok az átmenetinek tekinthető foglalkozás (szekeres, lókupec, marhakupec, sőregyűjtő, órlós, csapiáros, kufár stb.). Mellettük még koldusok, béresek, szolgák stb. is voltak, akiknek számát az anyakönyvek és az egyéb források alapján az adófizetők 25—30%- ára tehetjük, de mivel róluk pontos adataink nincsenek, az összesítéseknél figyelmen kívül hagytuk őket. A mezőgazdasági munkát űzők aránya a XVIII. században általában 35—45% körüli, a század utolsó évtizedében már megközelíti az 50%-ot, a XIX. században általában 50—60% körül mozog, de néhány évben (1828, 1829, 1839) a 60%-ot is meghaladta. Az iparosok száma — mint láttuk — az 1770-es évektől kezd megnövekedni. 1780 táján 20% körüli, a csúcsot 1788-ban éri el, ekkor 32,14% a céhes iparosok aránya. Ezt követően visszaesés kezdődik: egyesek felhagynak a mesterségükkel, néhányan a következő években meghaltak, vagy elköltöztek a városból, s ezt követően csak elvétve találkozunk új céhtaggal. 1809-ben már csak 17,24%, 1819-ben 13,79%, az 1830-as évektől pedig már 10% alatti a céhtagok száma (1-2 fő). Ezzel egyidejűleg a foglalkozások száma is csökken, a XIX. században általában 8—10 féle foglalkozást űz a kb. 30 adófizető.27

A jelenség egyébként, ha nem is ennyire erősen, az egész városban jelentkezik. A XVIII. századi debreceni polgár (iparos) még nem szakadt el a mezőgazdaságtól. A házzal rendelkező gazdák részesültek a város határában lévő szántóföldből, állatot tartanak, a várost övező kertségekben szőlőjük van, legközelebbi rokonaik földművesek stb. Ebből a félparaszti állapotból könnyen vissza lehet lépni a paraszti helyzetbe.

Debrecenben a ház utáni földek szétosztása (1774/75) jelenti a fejlődés egyik fordulópontját. A földszerzés lehetőségének hatására 1774-ben 672új polgárt jegyeztek be a Matricula civiumba. Ebben az évben a Síposok közül hatan kerültek be a polgárok közé, foglalkozásuk szerint valamennyien földművesek. Az 1774-ben jelentkező tömeges felvétellel kapcsolatban felvetődött annak a lehetősége is, hogy részben a már korábban polgárjogot szerzett személyek újították meg a polgárjogukat. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy az 1774-ben polgárjogot kapott Síposok korábban nem szerepeltek a polgárok között, illetve az 1774 előtt felvettek ebben az évben újból nem szerepelnek. Ugyanakkor viszont az 1. kötetben Sípos János varga 1771 -benfel- vettkéntvan feltüntetve (az 1774-ben felvettek között!). Mivel 6 1771-ben lett a céh tagja, ez megfelel a korábban említetteknek, hogy a céhek tagjait automatikusan polgárnak tekintették. A Matricula civium 2. kötetében egyébként az 1771-ben felvettek közt van felsorolva. Ennek ellenére 1774-ben itt is 6 Sípos szerepel, a többletet a Piac utcában lakó Sípos János földműves adja.28

A XVIII. század végétől a biztosabb megélhetést jelentő föld válik a fő megélhetési alappá. 1816-ban a béresföldet igénylők közt a család 15 tagját találjuk. 13 esetben van megnevezve a foglalkozás: 9 szántó, 1 kupec, 1 varga, 1 gubacsapó, 1 aszta27 Uo. IV.A.1013/C 11-81. köt. és uo. IV.A.1012/Í 2-12.

28 Uo. rV.A.lOll/s 1. köt. 257.; 259.; 267.; 307.; 308.; 311. old. valamint uo. IV.A.1012/f 2. (1771. varga céh).

42