A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867)

Kezdetben csak szórványos (1838-ig 73 főből csak 4), de összességében is 10% alatt maradt (191 főből 18). Ez ismételten csak arra utal, hogy közülük csak néhányan érték el a középrétegek szintjét.18

III. A foglalkozás

Az egyes ember életét, gondolkodását, viselkedését, szemléletét stb. nagyban befolyásolhatja a foglalkozása, társadalmi helyzete. Tudjuk, hogy a XVIII. században Debrecen az ország egyik legnagyobb, sőt, valószínűleg a legnagyobb városa. Az is ismert, hogy a XVII. század végéig döntően kereskedő-iparos-állattenyésztó város volt.19 A helyi társadalom a foglalkozás mellett különbséget tett az önálló gazdák és a más házánál lakók között, valamint számon tartották, hogy városi polgár (cívis, concivis) az illető vagy sem.20 A legrangosabb a polgárjoggal rendelkező (cívis) gazda állapot volt, de megjegyzendő, hogy ez nem jelölt vagyoni helyzetet.

A polgárjog megszerzésénél bizonyos szabályozás figyelhető meg. A város vezetői a polgárjog biztosításával igyekeztek megnyerni és megtartani a vidékről érkező iparosokat. így történhetett, hogy a XVIII. század elejétől a kiegyezésig Debrecenbe beköltöző és polgárjogot szerző 2011 személyből 1662 volt iparos.21 Ugyanezen időben a Debrecenbe beköltözött és polgárjogot nyert Síposok száma 5. Foglalkozásuk szerint kettő szűcs, egy csizmadia, egy lakatos és egy földműves. A polgárjog megszerzésének időpontja: 1764, 1772, 1786, 1789 és 1816. Földrajzi megoszlásuk: Bihar megyéből 3 fő (Szalacs: 1772. Sípos István csizmadia, Kaba: 1789. Sípos Mihály lakatos és 1816. Sípos Mihály földműves), Borsod megyéből 1 fő (Ároktő: 1786. Sípos István szűcs) és a Nagy-Kunságból 1 fő (Karcag: 1764. Sípos Ferenc szűcs). Meg kell azonban jegyezni, hogy a beköltözők tényleges száma ennél több lehetett, mert bár a Matricula civiumban feltüntették a származási helyet, nagy a valószínűsége, hogy a már néhány évvel korábban beköltözötteket, például, aki itt tanulta a mesterségét, esetenként helybelinek jelölték. Erre közvetett bizonyítékaink vannak. A keresztelési anyakönyvben nem mindegyik debreceni születésűnek nevezett polgár található meg, tehát elképzelhető, hogy közülük egyesek nem itt születtek. Az is előfordul, hogy az egyértelműen vidékről beköltözők házasságkötésekor nem szerepel utalás az anyakönyvben a vidéki származásra, amint azt a házasságról szóló részben Sípos Ferenc szűcs és a Derecskéről beköltöző Sípos Mihály (szintén polgár!) esetében már láttuk. Mindez arra figyelmeztet, hogy forrásainkban a több éve Debrecenben élő vidékiek hol debreceniként, hol vidékiként szerepelnek. Ugyanerre következtethetünk a Matricula civium adataiból is. Ennek ugyanis 1. kötete 1787-ig, a 2. kötete pedig 1770-től adja meg a polgárok névsorát, így néhány év adata mindkét kötetben szerepel. A két kötet adatai viszont nem mindenben egyeznek. Sípos István csizmadia pl. az 1. kötet18 Uo. I. 99-a. 88-92. köt.

19 Szendrey István: Debrecen, a mezőváros. In: Debrecen története 1. köt. (Szerk.: Szendrey István). Debrecen, 1984. 248. old.

20 Az összeírásokban általában külön jelölik ezeket a kategóriákat (leggyakrabban a gazda és lakó elkülönítés szerepel). A városi polgárokról külön nyilvántartást vezettek Matricula civium címmel — HBML IV.A.lOll/s 1-2. k.

21 Herpay Gábor: Debrecenbe beköltözött polgárok Matricula civiuma 1715—1867. Debrecen, 1936. 5. old.

40