A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867)

szenvedett. Ez volt a felnőtt lakosság körében a XVIII. században a halálesetek 43,08%-ának, a XIX. században a 33,33%-ának az oka. Mellette a XVIII. században 7,69%-kal szerepel a gyermekágyi láz, a pestisésa vízibetegség, a XIX. században pedig a nehezen körvonalazható forrónyavalya és a gutaütés (8,47%), a sok mindent takarható öregségi! ,A\%) és a vízibetegség (6,35%) fordul elő még nagyobb számban.

Ismert tény, hogy az év bizonyos időszakai kedveznek egyes betegségek tévedésének, s vannak időszakok, melyek általában mentesek a járványoktól. Az emberi szervezet ellenálló képessége is évszakonként változó. Ennek következtében a halálozások száma az év egyes részeiben lényegesen eltérő. Az előzőekben már láttuk, hogy a különböző korosztályok esetében más-más betegségek okozták a legtöbb halált, fel kell tehát tételeznünk, hogy az éven belüli megoszlás is korosztályonként eltérő. S valóban, a vizsgált adatok ezt támasztják alá. Az összes adat (768) alapján a halálozási arány októberben volt a legmagasabb (11,07%), ezt követi a november (10,29%), a március (9,77%) és a december (9,51%). A legkevesebb haláleset júliusban fordult elő (5,86%) és igen alacsony még az áprilisi halálesetek száma (5,99%). Ha viszont életkor szerint vizsgáljuk a halálesetek megoszlását, lényeges eltéréseket tapasztalhatunk. A csecsemők közül legtöbben márciusban (13,54%) és októberben (12,85%) haltak meg, a legkevesebb haláleset áprilisban (4,52%) és a nyári hónapokban fordult elő (június 4,86%, július 6,60%, augusztus 5,90%). A 18 év alattiaknál kiemelkedően az őszi hónapok állnak az élen (szeptember 11,57%, október 12,04%, november 14,35%), ezen kívül még a májusi halálesetek száma magas (10,65%). A legkevesebben ebből a korosztályból is áprilisban haltak meg (3,24%), alacsony még a halálozás júliusban (5,09%), valamint januárban, februárban és márciusban (mindhárom hónapban 6,02%). Lényegesen eltér ettől a felnőttek halálozásának megoszlása. Itt a legtöbb haláleset decemberben fordult elő (11,36%), ezt követi a január és a június (egyaránt 10,23%). A legkevesebben júliusban haltak meg (5,68%), s kevés még a szeptemberben (6,06%), a februárban és májusban (egyaránt 6,82%) meghaltak száma. Természetesen mások az arányok, ha csak az 1800 előtti, illetve utáni időszak adatait nézzük.

Összehasonlításként megvizsgáltuk a Debrecenben meghaltak havonkénti ösz- szesítését 1832. jan. 1. és 1861. dec. 31. között.17 Ennek legszembetűnőbb jellemzője a viszonylagos kiegyenlítettség, a legnagyobb eltérés mindössze 2,51%. A legkevesebb haláleset egyértelműen a nyári időszakra esik: május (7,14%), június (6,97%), július (6,90%), augusztus (7,90%). A legtöbben ősszel{szeptember 9,00%, október 9,35%, november 9,18%) és februárban (9,41%) haltak meg.

Végezetül a halálozások kapcsán még egy észrevétel. 1828. júl. 27-től 1852. okt. 31-ig minden esetben bevezették az anyakönyvbe, hogy gyógyította-e valaki a beteget a halála előtt (a gyógyítást végző orvos, sebész stb. nevét is megadva). Az 1830-as években a városban a gyógyítottak aránya 11 % körül mozgott, az 1840-es évek közepéig csak lassú az emelkedés (12—13%). 1844-től hirtelen 20% körülire nő az arány, majd 1850-től kezdődik egy újabb emelkedés. Ekkor már 30% körüli a gyógyítottak aránya. Egyértelmű, hogy kezdetben a lakosságnak csak egy vékony rétege: a város vezetői, értelmiségiek, a legjobb módban élő cívisek tartották szükségesnek betegségük gyógyíttatását. Ez a szokás vagy igény a későbbiekben fokozatosan kiterjedt a középrétegekre is. Ugyanakkor a családban a gyógyítottak aránya mindvégig alacsony.

17 TtREL I. 99-a 89-96. köt.

39