A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867)
száma 460fő, ez a 18 év alatt meghaltak 84,31%-a. Feltűnő, hogy a XVIII. és a XIX. század adatai között nincs lényegi eltérés, a 6 éves korig meghalt gyermekek száma a XIX. században csak 2%-kai csökkent. Érdekes képet kapunk, ha a felnőttek életkor szerinti megoszlását áttekintjük. Szembetűnő, hogy legtöbben a 60—69 év között haltak meg (21,71%), s az 50 év fölöttiek adják a felnőtt halottak 60,86%-át. Ugyanakkor igen nagy a 20—29 év közöttiek száma (12,40%). Legalább ennyire meglepő, hogy a XVIII. században 3 fő, a XIX. században pedig 4 fő elérte a 90 évet. A halotti anyakönyvben feltüntetett életkorok alapján a felnőttkorban meghaltak átlagéletkora 53 év körüli. A halotti anyakönyv alapján lehetőség nyílik arra is, hogy tájékozódjunk a népességet sújtó betegségek, járványok felől. Ez esetben viszont figyelembe kell venni, hogy az anyakönyvet nem egészségügyi szakember vezette,15 a betegséget bemondás alapján jegyezték fel, így többször találkozunk ilyen megnevezésekkel: láz, köhögés stb. Az egyes senior ok a hasonló tünetek alapján más-más betegséget neveztek meg, így egyes betegségek egyes korokban gyakoriak, majd teljesen eltűnnek (epilepsia, kele- vény, béllob stb.). Néha ugyanazt a betegséget több névvel is illetik (petécsés vörheny, pestis és mirigy, koleraés epemirigy stb.). Főleg a tbc-re utaló megnevezések igen változatosak (szárazbetegség, tüdővész, tüdőbaj, ászkor, tüdősenyvédés, tüdősorvadás stb.). Csak 1828-tól válnak pontossá az adatok, amikortól a halottvizsgáló orvosvagy sebész (chirurgus) által kiállított jegyzőkönyvek alapján készültek az anyakönyvi bejegyzések. Az adatok értékelése előtt még egy kiegészítésre van szükség. 1831-ben a kolera- járvány idején július 25-től szeptember 23-ig nem vezették a halotti anyakönyvet. Az ezen időszakban meghaltak számát utóbb 2093-ra teszi az anyakönyv. Ugyanakkor a kolerabizottság iratai közt található névsorok egyike 2023, másika pedig 2102 halottról tudósít, viszont ezek a névsorok augusztus 2-ával kezdődnek a 290. sorszámmal és szeptember 20-án érnek véget.16 Az adatok pontatlansága miatt a kolerajárvány idején meghaltakat az összesítésekben nem vettük figyelembe. A halál okainak vizsgálata alapján szembetűnő, hogy a különböző korosztályokat más-más betegség sújtotta, illetve az egyes betegségek aránya korosztályonként lényegesen eltérő. A XVIII. században a csecsemők döntő többségénél a nagyon általános, sokféle betegség jelölésére használható epilepsia megnevezést találhatjuk (76,47%), s mellette egyéb betegség szinte nincs is (himlő: 8,82%; szárazbetegség: 4,90%; fekély és pestis egyaránt 1,96%). A XIX. században már valamivel árnyaltabb a kép, bár ekkor előbb a kelevény (38,07%), majd a béllob válik szinte egyeduralkodóvá (27,84%). Ezen kívül csak a szárazbetegség viszonylag magas aránya (9,09%) érdemel említést. Lényegesen eltér ettől az 1 év fölötti gyermekek betegségi gyakorisága. A fő betegség ennél a korosztálynál a himlő(variola). A XVIII. században az esetek 39,39%-ában, a XIX. században pedig 20,90%-ában ez volt a halál oka. Mellette csak a szárazbetegség (tbc!) aránya magas (a XVIII. században 21,21%, a XIX. században 15,67%). A felnőttek esetében tovább nő a megnevezett betegségek száma (50), de ezek többsége csak 1—2 esetben fordul elő. A tbc-re utaló megnevezések összesítése alapján egyértelmű, hogy a lakosság többsége ebben a betegségben 15 A halotti anyakönyvet a Kollégium diákjainak seniora vezette. A betegségekben való eligazodáshoz nyújthatott segítséget az a jegyzés, mely a latin megnevezések magyar értelmezését adja — TtREL I. 99-a. 84. köt. 559. és 562. old. 16 TtREL I. 99-a. 89. köt. és HBML IV.A.1011/dd 1. cs. 38
