A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Papp Klára: Együttélő nemesek és jobbágyok érdekkonfliktusai a XVIII. századi Bihar megye mezővárosaiban
lenes küzdelmek katonaszükséglete olyan kollektív nemesi jogok gyakorlását tette lehetővé, amely különbözött az országos nemességtől, azaz köztes státust jelentett a szabad paraszti állapot és a személyes nemesség között. A fejedelmi kiváltságok ugyanis nemcsak a jobbágy állapotból emelték ki a kato- náskodókat, hanem egyrészt a vármegye igazságszolgáltatási és katonai illetékességébe utalták őket, másrészt településüket — éppen a királyi kisebb haszonvételek birtokába juttatással, a belső önkormányzati lehetőségek növelésével együtt — a mezővárosok sorába illesztették.3 A báródsági nemesi kerület — amelyhez Nagybáród, Kisbáród, Cséklye, Nagypatak, Korniczel, Beznye, Köröstopa és Brátka számítható, Sólyomkő várához tartozott. A lakosok többségét alkotó románok betelepítése Sólyomkő várába s a környező településekre a XVI. században birtokos Drágfiak kezdeményezése volt. A beköltözők egy része később személyes nemességet szerzett, így 1660-ban II. Rákóczi György mellé már a nemesi hadnagyság küldött két század katonát a törökellenes harcra.4 A török terjeszkedése, amelyet Várad elfoglalása után és a vasvári békét követően a Habsburg-hatalom Székelyhíd várának lerombolásával is megerősített, egyaránt hatással volt a két említett nemesi szerveződésre. A hajdútelepülések jó része közvetlenül is török adózás és fennhatóság alá jutott, amely hatalom figyelmen kívül hagyta az erdélyi fejedelmektől elnyert kiváltságaikat, s ugyanakkor lehetetlenné tette (a fejedelemség oldalán) katonai alkalmazásukat. Nyilvánvalóan nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a magánföldesúri hajdúk (Szentmihály, Szabolcs m., 1664) is ekkor fordultak Csáky István grófhoz, földesurukhoz azzal a kéréssel, hogy „a pogányok igája miatt” menekedjenek meg a katonai szolgálattól, s ahogyan bekövetkezett, adhassanak inkább pénzbeli megváltást helyette.5 A Báródság nemeseinek helyzetére hatást gyakorolt, hogy a hadi események következtében Sólyomkő is török végvárrá lett,6 s így korábbi katonai funkciónak a nemesi kerület sem felelhetett meg. A török visszafoglaló háborút követően a bihari fejedelmi kiváltságolású hajdútelepek sorsa egyértelműen hasonlóvá vált a magánföldesúri hajdútelepülésekéhez, hiszen a Habsburg-hatalom az 1700-as évek elejére eladományozta a helységeket. Azoknak helyzete stabilizálódhatott, akik Esterházy Pál nádor zálogbirtokába jutottak.7 A hercegi család ugyanis kezdetben nem kívánt Bihar megyében majorságot kialakítani, ezért a derecskéi uradalomhoz tartozó helységek lazább függésbe kerültek birtokosuktól, mint a vármegye többi településének lakói. Az uradalom 16 helysége közül nem volt valamennyi korábbi hajdúkiváltsággal bíró, a nemesek, jórészt armalisták jelenléte azonban mindegyik településen kimutat3 Pl. Berettyóújfalu, Derecske, Kaba, Komádi, Nagyszalonta a XVIII. század folyamán is mezővárosként szerepelnek az összeírásokban. 4 Nyakas M.: i. m. 168—169. old. és Bunyitay Vince: Bihar vármegye oláhjai és a vallásunió. Bp., 1892. 19. old. 5 Rácz. István: A hajdúk a XVII. században. — Magyar Történeti tanulmányok. II. k. (Szerk.: Szendrey István.) Debrecen, 1969. 159. old. A fejedelmi kiváltságolások közül Körösszeg 1634-től a Csákyak magánföldesűri hajdűtelepei közé sorolható, ahová Kiss Márton hadnagysága alá telepítettek katonákat. — MOLP. 72. Fasc. 381. old. Idézi Ráczl.:\. m. 153. old. Körösszeg azonban a Csákyak ősi birtokát képezte már a XIV. századtól, így a fejedelem 1608. évi kiváltsága politikai indítékú. 6 Erdély története (1606-tól 1830-ig). (Szerk.: Makkai László és Szász Zoltán.)Bp., 1986.803. old. található 42. sz. térképe. 7 Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp., 1968. 17. old. 22 ч
