A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A Debreceni Kistemplom története. Közli: Radics Kálmán

tért vállalt fel, be tudják állítani a templom nyugati végébe. Ezek a kisebb igazítások 1874-ig folytak. Ekkorra elromlott a torony bádogfedele is; a város pedig hathatósan kezdte sürgetni a templom kerítésének elbontását, hogy kiszélesíthesse az ucca szűk elejét. Az egyház és a város meg is egyezett 1875-ben. A tárgyalások a Kistemplom történetében űj időszakot nyitó eredményre vezettek.

Az egyház uccaszélesítésre 90 D-ölet engedett át a templom telkéből; viszont a város 780 ezer téglát adott a templom körül tervezett 12 bolt felépítésére.

Úgy a templom stílusos külső átalakításának, mint a boltsornak tervét Gáli József debreceni építész készítette. Az 6 felügyelete alatt Szikszay Lajos és Barcsay Miklós vállalkozók végezték a munkálatokat 1876 nyarán.

A templom és torony román-stílű külső átalakítása, palával fedett tetőzete 24,857, a boltok építése 53,489 forintba került. A költséget a Kistemplom javítási pénztára viselte, amelybe beolvadt a Nagy Sándor—Kapros-alapítvány.

Ezenkívül az egyház kezelése alatt álló tőkepénzekért a kölcsönvevók tartoztak öt éven át (1876—1880) az addig érvényes 6% kamaton felül 2% pótlékot fizetni az építési költséghez. A boltok béljövedelmét a Kistemplom helyén később építendő, a hely kitűnő voltának és az egyház méltóságának megfelelő új templomra szánták és rendelték tőkésíteni. Úgy számították, hogy ha csak 2000 forintot tőkésítenek is 5%- kal, 25 év alatt 100,000,43 év alatt 300,000 frt. építési alap gyűl össze. Mulasztást követtek el az akkori vezetők, hogy amikor szellőztető csatornákkal szerelték fel az alaposan renovált templomot, a légfűtésre tett alkalomszerű javaslatot mellőzték. A templom fűthetéséról a legutolsó renoválásnál sem gondoskodtak.

A presbitérium 1877 júniusi gyűlésében hálás elismerését, köszönetét fejezte ki mindazok iránt, akik a templom díszes átalakítása körül önzetlenül fáradoztak és érdemet szereztek. A legtöbb babér, a legszebb elismerés Komlóssy Imrét a gazd. szakbizottmány elnökét, Debrecen akkori közéletének egyik legagilisabb, széleslátókörü és nagyműveltségű vezetőjét illette. 1861-től fogva leginkább ő buzgólkodott a templom újjáépítése ügyéért. A presbitérium jegyzőkönyve is azt mondja róla: az egész munkának összetartó kapcsa, mozgató lelke volt.

Harmincegy évig ezután nem volt baj a Kistemplommal. 1907 tavaszán (ápr. 19.) az éjjeli vihar letépett sisakjáról egy darab bádogot s a közeli bérkocsik közé dobta. E könnyen súlyossá válható baleset következtében megvizsgálták a torony fedelét. A szakértők elavultnak, veszélyesnek találták. A presbitérium ideiglenesen lapos tetőt és ezt palástoló angolmintájú párta-koronát, csipkés attika-falazatot rakatott a donzsonszerű toronyra, Tóth István építésszel. Mennyire ideiglenesnek tekintette az egyházi elöljáróság a torony ilyen befejezését, misem mutatja inkább, mint az, hogy új templom felépítésének előkészítése végett presbiterekből és szakértőkből teljes felhatalmazással külön bizottságot alakított. E bizottságnak még akkor nem lett volna valami nagyon nehéz feladata. Mert folyton gyarapodó erős „új templomépítési-alap” is rendelkezésre állott egyébként is kedvező gazdasági helyzetben. A Kistemplom körüli boltok jövedelméből táplálkozó alap akkor 300,000 korona volt. A világháború elején, 1915 dec. 31-én 396,083,1917 végén pedig 419,810 aranykorona tőkével bírt. A nagy összeomlást követő valutaromlás következtében 1926 dec. 31-én ez a vagyon 15.713,750 papírkoronára (1200 pengőre) zsugorodott össze.

Még több gondot okozott 1924 végén a templom egyik boltozattartó pillérén észrevett repedés és elhajlás. Szakértők, építőmesterek, mérnökök, műépítészek hónapokon keresztül figyelték, vizsgálgatták ezt az oszlopot és megállapították róla,

140