A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A Debreceni Kistemplom története. Közli: Radics Kálmán

felállítását követelő rendeletének, a Kistemplom, amely az 1859. évi önkényuralmi császári nyilt parancsnak ellenálló egyházkerületi közgyűlés révén országos jelentőségű esemény színhelyévé lett, mindinkább romladozott-bomladozott, annyira, hogy különösen a fedele múlhatatlanul megújítást követelt. Komoly tárgyalások után a presbitérium 1862-ben elhatározta, hogy meghagyja továbbra is az erős, biztosfalú öreg tornyot, de újonnan építteti fel a templomot. Hosszát 32 ölben (60 méter), szélességét 13 ölben (24 méter) határozta meg. Kimondta: szívet, lelket megragadó, építészetileg is maradandó becsű, Debrecenhez és a debreceni egyházhoz méltó műalkotást akar. Építési költségre 120 ezer forintot szán. Evégból buzdító lelkes felhívással fordult a város református lakosságához és házanként való gyűjtést rendelt el. Számításba vette a Nagy Sándor—Kapros alapítványt, az ucca szélesítéséhez csatolandó terület értékét és a várostól méltán várható pénz- és anyagbeli segítséget. A Pol- láck—Ybl-féle terv és költségvetés nem lévén használható, űj terv és költségvetés szerzése végett nyilt pályázatot hirdetett. De a pályázat eredményével nem voltak megelégedve; ámbár három tervet, közte Vecsey Imre helybeli építészét, díjazásra érdemesnek találtak. Ekkor a színház építéséből jól ismert Szkalniczky Antal pesti építészt bízták meg; készítsen űj tervet, ügy, hogy a régi torony helyett is űj épüljön; a költségre most már 170—180 ezer forintot irányoztak elő, amelyet részben törlesztéses kölcsönből készültek megszerezni. Szkalniczky három teivet mutatott be. Majd a gazdasági szakbizottság óhajtására, ezeknek összeházasításából, negyedik alternatív tervet is kidolgozott. Ez a terv nagyon megtetszett; megvalósításra érdemesnek ítélték. A román-stílusban tervezett templom, hatalmas szép sugár tornyával valóban díszéül Ígérkezett Debrecennek. A tervező építész a költséget 177 ezer forintra számította ki. A gazdasági bizottmány ismét számot vetett az egyház erőforrásaival. Úgy találta, hogy az a pénz, ami már kézben van vagy bizonyos, t.i. a Nagy Sándor—Kapros- alapítvány, a gyűjtésnél befizetett és megajánlott adomány, legalább is 54,000 forint. Ehhez vehető még mint remélhető fedezet a templom telkéből az uccához csatolandó terület értéke, a város segítsége pénzzel és kétmillió téglával. Mindezeknél fogva javasolta a bizottmány a presbitériumnak, hogy rendelje el a templom építését, a várossal pedig tárgyaljon a további tennivalók felől. Azonban a presbitérium, egyik tekintélyes tagjának írásbeli indítványára, 1865 máj. 14-én három évvel azelőtt hozott határozatát akként módosította, hogy a tornyot és a templomot továbbra is fenntartja; a templomra űj tetőt rakat; a templomot kívül-belül ügy hozatja rendbe, hogy abban az özv. Auer Andrásné 10,000 frt. alapítványából készülő űj orgona megfelelő helyet kapjon; az egyháznak ezen egyedüli ódon középülete pedig, amelyhez a gyülekezet tiszteletreméltó módon ragaszkodik és amelyhez nagy történeti esemény emléke kapcsolódik, még hosszú időn keresztül megmaradhasson.

A presbitériumot e határozat meghozatalánál néhány nyomós ok vezette. A gyűjtés eredményét (körülbelül 38—40 ezer frt.) a cél nagyságához képest nem tartotta kielégítőnek. Az egymásra következő terméketlen esztendők, különösen az 1863-diki, nagy ínséggel sűlytották Debrecent is. Az egyházra egyéb igen fontos feladatok megoldása is várt, főként a népnevelés előmozdítása. Tekintettel az 1862. évi határozat megváltoztatására, azok, akik űj templom építésére adakoztak, vagy tettek kötelező ajánlatot, év végéig azt visszavehették. Azonban legtöbben az átalakításra is bennhagyták adományaikat.

A presbitérium ezúttal csak a halasztást nem tűrő javítási munkákat rendelte el a tetőn, falakon, a belső oszlopokon és a karzaton, különösen avégból, hogy a 47 változatú hatalmas űj orgonát, amelyet Kiszely István helybeli orgonamester 15,000 forin139