A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi csárda és jeles vendégei
a bérleti szerződést, melynek már sajátosan kialakult formájával találkozhatunk a levéltári feljegyzések között. A hortobágyi csárda, másképpen mátai vendégfogadó forgalmát biztosította a debreceni vásárokra, vagy a keleti országrészre utazók sokasága, vagy a Pest irányába tartó vendégek, akiknek más postakocsival is közel félnapi utazást jelentett a Debrecen—Hortobágy közötti távolság. Pedig az útviszonyok nem volt rosszak, hiszen külön út volt az országút mellett a Hortobágyra kihajtandó jószág számára és külön volt a szekér és kocsiút. Nem véletlen, hogy Debrecentől Hortobágyig három stációt, megálló, pihenőhelyet találhatott az utas, megközelítően 10—12 km távolságra. Debrecentől mintegy 10 km-re a balmazújvárosi út elágazásánál a Látóképi csárda, régebbi nevén a Látótelki vendégfogadó, majd a Kadarcs ér mellett a Kadarcsi csárda, mely építészeti szempontból, népi klasszicista formájával teljesen hasonló a jóval nagyobb Hortobágyi csárdához. Az 1826. évi leltár is ezeket a helyiségeket sorolja fel, csak más sorrendben és más rendeltetéssel. A különbség csak annyi, hogy a második szabadkonyhás pitvarból északra és nyugatra nyíló vendégszobákat is említi a leltár. A helyiségeket boglyakályha és öntöttvas kemencék fűtötték. A bútorzat 1815-től 1826-ig alig változott.16 Ugyanazok a fenyő és tölgyfa asztalok, festett nyoszolyák, karszékek, lócák és fogasok még kopottabb, rozogább állapotban. Tisztálkodáshoz szükséges eszközöket, mosdót vagy vizeskannát egyetlen leltár sem említ. Bizonyára az utasok nem igényelték különösebben, mert arról nem szólnak a feljegyzések az eddigi tapasztalatok szerint, hogy egyszer is szóvá tették volna. Ha ilyen igény felmerült, elintézték az utasok a kútnál, vagy megmosdottak a vályúból, legfeljebb a finnyásabb jószág nem ivott abból a vízből, melybe valaki belemosdott.17 Az utasok számára elsősorban az volt a fontos, hogy a lovak és a portékával megrakott szekérnek tudjanak biztonságosabb helyet találni az állásban, maguknak pedig jó élelmet szerezhessenek, és szomjukat olthassák. 1826-tól ismét sokszor gazdát, illetőleg bérlőt cserélt a hortobágyi csárda,18 s a jelentések sorra beszámolnak a sajátos viszonyokról, a vendégfogadó helyzetéről és kitérnek a hídvám kérdésére is, amely a városnak tetemes jövedelmet biztosított.19 Majd 1848-tól 1850-ig, tehát a szabadságharc idején is Rachbauer József volt a mátai vendégfogadó, vagyis a hortobágyi csárda bérlője,20 aki 1850-ben háborús károk miatt a haszonbér részbeni elengedését kéri, melyet a Tanács méltányolni igyekszik.21 Közben az újonnan jelentkező bérlővel szemben folytatott perét elveszi és a csárda bérlete 1850. november 6-tól Csonka Dániel kezére kerül,22 s évekig birtokában tartja a bérleményt. 16 HBMLIV. A. 101 l/k —417/1826. Kémery Mihály néptribun 1826. dec. 9-én jelentés tesz a hortobágyi csárda ingó vagyonának leltáráról, valamint a Kovács Mihály bérlő részére átadott tárgyakról. 17 Béres András gyűjtése. Adatközlő Fülöp Sándor gulyás, Pentezug. Kiss János ny. gulyás, Nádudvar. Lówy S. u. 7. 18 HBML IV. A. 1011/k —382/1839. Somogyi Károly földmérő jelentése. IV. A. 1011/m — 370/1844. Bérlő lakására vonatkozó jelentés, itt szerepelnek a vendégfogadó szobái. IV. A. 1011/k — 835/1844. 19 HBML IV.A.1011/k — 203/1847. A kiküldött bizottság részletes jelentést tesz a hortobágyi vámról és a vendégfogadó haszonbérének 1846. évre teljesített befizetéséről. 20 HBML IV.B.1109/f — 187/1850. Tóth János pénztári ellenőr jelentése 1850. febr. 10. 21 Uo. 531/1851. 22 Uo. 1107/1852. Rachbauer József, a hortobágyi csárda haszonbérlője a vendégfogadó árverése ügyében Csonka Dánielt bepereli. 1850. nov. 4. 121
