A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi csárda és jeles vendégei
Debrecen Város Törvényhatósági Bizottsága 1880. július 8-án hozott határozatával most már hat évre adj a bérbe a csárdát, de szoros megkötéssel, mert „a vendégfogadó bérletéhez tartozó, azonban attól elkülönítve a juh és ökörtartó gazdaság által” bérelt 530 kh. területet fenntartja magának.23 A mindig árverésen megújított bérletek helyett hozott határozat a vendégfogadó „6 évre leendő bérbeadása” egyben nyugalmasabb állapotot teremtett mind a város, mind a csapiár számára. A csárda nyugati szárnyában lévő vendégszobákkal a múlt század vége felé bővítették az épületet, s ráismerünk azokra a helyiségekre is, amelyekben a mai vendégszobák egy része található, ahol a 30-as években az első Hortobágyi Múzeum kapott helyet három szobában.24 A Nagyállást, mely szekérállás néven ismeretes, ahol 1965-ban a Pásztormúzeum, az Idegenforgalmi Hivatal Kirendeltsége és Ajándékbolt kapott helyet, 1785-ben építették és 150 000 téglát helyben égettek hozzá. Először náddal fedték, később zsin- delyezték, majd az első világháború után „cserép alá vették”.25 Ma ismét zsindelytetővel fedett, felújítására a Hajdú-Bihar Megyei Tanács építési és Közlekedési Osztálya és a Hortobágyi Intéző Bizottság (ma Hortobágyi Idegenforgalmi Bizottság) különös gondot fordított. A felszabadulásig kocsik és lovak fedeles szálláshelye volt, majd gépállomás javítóműhelye, méregraktár, magtár és minden volt benne, míg végre 1964- ben beköltözhetett a táj sajátos kultúráját bemutató és ismertető Hortobágyi Pásztormúzeum.26 A csárda a költészetben és irodalomban igazán méltó helyet foglal el. Legnagyobb íróink, költőink szeretettel és szívesen emlékeznek róla. Petőfi Sándor, a nagy magyar költő a hortobágyi csárdában 1842 októberében írta a Hortobágyi kocsmá- rosné... c. dalát.27 „Hortobágyi kocsmárosné angyalom! Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van, Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, Lelkem, testem majd megveszi a hideg; Tekintsen rám, kocsmárosné violám! Fölmelegszem kökényszeme sugarán. Kocsmárosné, hej hol termett a bora? Savanyú, mint az éretlen vadalma. Csókolja meg az ajkamat szaporán, Édes a csók, megédesül tőle szám. 23 HBML IV.B.1403/a — 1880. No. 138. 24 Sőregi János: Vezető a Hortobágyi Múzeumban. Debrecen, 1939. Bérei András: A Hortobágy történelme. In. Hortobágy a nomád pusztától a Nemzeti parkig. (Szerk.: Kovács Gergelynéls Salamon Ferenc) Bp. 1976. 225—233. o. 25 Zoltai Lajos: i. m. 1937. 78. o. 26 Béres András: Műemlékeink védelmében. Hortobágyi csárda. H.-b.-i Napló. 1962. jtíl. 22. Béres András: A hortobágyi pásztormúzeum. In. Hortobágyi lovasnapok műsora. 1967. 42—51. o. 27 Petőfi Sándor összes költeményei. Bp. 1900. 112. o. 122
