A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara érdekvédelmi tevékenységének néhány kérdése 1934-1940
szerveznék meg, oly megoldást kért, amely a vidéki iparnak a bérmegállapításban való részvételét biztosítaná. A kamarai főtitkárok a minisztériumi értekezleten is kérték a fentiek figyelembe vételét. A közgyűlés ismét tudomásul vette a bejelentést.26 A heti 48 órás munkaidő bevezetése is problémákkal j árt. Az iparügyi miniszter a hentes- és mészárosiparban tervezte 1936-ban a napi 8 órás munkaidő bevezetését. A kerület hűsiparosai azonban a 48 órás munkaidő bevezetését nem kívánták, sőt az ellen tiltakoztak. Szerintük a vidéki húsiparnak különleges helyzete volt, s az ipar foglalkoztatását a vásárok, az ünnepek fogyasztása szabta meg. A húsiparban a munka nem állandó, nem folyamatos, hanem igen erősen változik. Még egy napon belül sincs folyamatosság: az alkalmazottak a vágóhídon, a műhelyben és az üzletben szakaszosan dolgoztak. Egyes helyeken nincs meg a 8 óra naponként, más munkafolyamatnál pedig tűi kell menni ezen a határon a feldolgozás menetében. Az iparosok véleménye szerint a heti 48 órás munkaidő bevezetése súlyos következményekkel és jelentős drágulással járna, mivel az alkalmazottak számát nagy mértékben emelni kellene. A mészárosok szerint a 48 órás munkaidőt csak nagyobb üzemekben, vagy konzervgyárakban lehet bevezetni. Csak ezekben a nagyüzemekben valósítható meg a munka racionalizálása és csak ezekben az üzemekben alkalmaznak gépeket. A húsipari érdekeltség tehát a heti 48 órás munkaidő bevezetését elhagyni kérte, mert azt nemcsak az iparra tartotta hátrányosnak, hanem hatásában a gazdatársadalomra és a nagyközönségre is. A termékek drágulása a fogyasztást csökkentené, mely már akkor is kevesebb volt az előző időszaknál. A közgyűlés 1936. dec. 10-én az ügy bejelentését, illetve az elnökség felterjesztését helyeslőleg tudomásul vette.27 1938-ban az Iparügyi Minisztérium elkészítette a gyermekek, fiatalkorúak és a nők védelméről szóló 1928: V. tc.-nek végrehajtási utasítását, s erről a kamara véleményét kérte. Figyelemre méltó, hogy egy évtizedet késett a törvény végrehajtása! A tervezet megállapította a munkaidő felső határát az említett rétegek számára. A rendelet érvénye alól kivette a mezőgazdaságot, a vasutat, postát. Tehát a „szociálisan el- látottabb” munkásrétegek és a mezőgazdasági dolgozók között már meglévő különbséget még növelte volna, ami csak a szociális érdekellentétek fokozására lehet alkalmas. A kamara elnöksége a tervezet szociális jelentőségét átérezte, rámutatott azonban arra, hogy egyes intézkedései az ipar adminisztrációjának újabb megterhelését és üzemeinek további elbürokratizálását jelentené. A tervezet azon rendelkezését, hogy 14 évesnél fiatalabb egyént ne alkalmazzanak az iparban, helyesnek tartják, azonban, hogy 16 sőt 18 évesnél fiatalabb személyt sem szabad számos foglalkozásban alkalmazni, azt túlzottnak minősítették. Olyan értelmű változtatást kértek, hogy ez a korlátozás a kisiparra ne érvényesüljön, s hogy a rendelettel kapcsolatban a munkaadó minél kisebb adminisztrációs teendővel legyen terhelve. Az 1938. nov. 17-i közgyűlési határozat megállapította, hogy a rendelettervezet a munkavállalók szociális helyzetének jelentős javítását szolgálta. Kifejezték azt a kívánságot, hogy a rendelet lehetőleg mellőzze az ipar adminisztrációjának újabb megterhelését és vegye figyelembe a felmerült észrevételeket.28 A munkaidő szabályozása után néhány évvel a háborús készülődés miatt beállott problémák már szükségessé tették a „maximális munkaidő ideiglenes felfüggesztését.” Az alkalmazottak katonai szolgálata miatt egyes üzemek termelőképessége lé26 Uo. 83/1938. 27 Uo. 83/1936. 28 Uo. 76/1938. 111
