A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara érdekvédelmi tevékenységének néhány kérdése 1934-1940

A tőke-visszafizetés 60%-os volt, s ezt alacsony aránynak minősítették az 1939. nov. 30-i közgyűlésen.22

Az érdekképviseletek, köztük elsősorban a kereskedelmi és iparkamarák többször rámutattak arra, hogy a kisiparosok és kiskereskedők hitelakciójában az állami hozzájárulás arányát fel kell emelni, mert az addigi rendelkezések mellett az akció továbbfejlesztése nem lehetséges, mivel egyes helyi hitelkeretek nem bővíthetők. A kormány 1938 folyamán 1500000 P-t bocsátott az akció rendelkezésére. Mivel a kormány célja az volt, hogy ezt az összeget ténylegesen kihelyezzék, az iparügyi miniszter az állami és közületi hozzájárulások arányát a közületekre nézve kedvezően megváltoztatta:

15 ezer lakoson aluli községeknél 6:1

15—50 ezer lakosú községeknél 5:1

50 ezer lakosnál nagyobb városokban 4:1

Az iparügyi miniszter az állami hozzájárulások kiutalása iránt intézkedett.

Az 1940. febr. 29-i közgyűlés a bejelentést örömmel tudomásul vette.23

Szociális kérdések

Az 1930-as évek közepén az elmaradott szociális és munkaviszonyok javultak. 1935 után fokozatosan bevezették a nyolcórás munkaidőt, megállapították a legkisebb munkabéreket. 1938-tól fizetett szabadság járt a dolgozóknak, ettől kezdve kaptak a munkások családi pótlékot. A háborús viszonyok azonban a fejlődést megállították, a munkaidőt ismét meghosszabbították.24

A 6660/1935. M.E. sz. rendelet hatalmazta fel a kereskedelemügyi minisztert, hogy egyes iparágakban bevezesse a 48 órás munkahetet, illetve a legkisebb munkabéreket megállapíthassa. A rendeleteknek a legkisebb munkabérekre vonatkozó része az 1932: XIX. te.-ben foglalt 1928. évi genfi munkaügyi egyezmény végrehajtását jelenti.

Az Iparügyi Minisztérium megszervezése után gyorsan több szakma részére szabályozta a munkabért és a munkaidőt. A kamara elnöksége kérte, hogy a legkisebb munkabéreket megállapító bizottságokat a kamara székhelyén állítsák fel. A kamara kerületében egységes eljárás szükséges, ezért kell a székhelyen működni a bizottságoknak. A közgyűlés az elnökség jelentését helyeselve tudomásul vette.25

1938-ban az iparügyi miniszter változtatni akart a munkabérmegállapító bizottságok szervezetén: azt tervezte, hogy az egész országra illetékes, ipari főcsoportok szerinti beosztásban alakítja meg a bizottságokat. A kamarai elnökség a sürgősség miatt jelentést tett a miniszternek. Ebben rámutatott arra, hogy az iparos érdekeltség a rendeletben foglalt elgondolást aggodalommal fogadta. Különösen amiatt aggódtak, hogy a bizottságok Budapesten működnének, s emiatt a vidéki ipar a bérmegállapításba nem kapcsolódhatna be. A vidéki iparos szakértők esetenkénti meghívása nem biztosítaná a beleszólási jogot. A kamara elnöksége a vidéki kamarák területére illetékes bérmegállapító bizottságok meghagyását kérte. Ha a bizottságokat mégis központilag

22 Uo. 107/1939.

23 Uo. 30/1940.

24 Magyarország a XX. században. I. m. 219. old.

25 DKI Közgy. jkv. 46/1935.

110