A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara érdekvédelmi tevékenységének néhány kérdése 1934-1940

Ugyanaz a közgyűlés a kisiparosság érdekében tett kormányintézkedéseket hálás köszönettel vette tudomásul. Azonban remélte, hogy az intézkedések csak kezdetek, amelyeket további könnyítések fognak követni. Pénzügyi engedmény volt, hogy az OTI-tartozásra a bevétel 15 % -át vonj ák le a korábbi 25 % helyett, aztán 1000 P-őn alul nem kértek adóigazolást, a közszállításoknál a kisipart előnyben kell részesíteni, a kisiparosok és kiskereskedők hitelakciójának keretét 400 000 P-re emelte fel a kormány, az iparosok továbbképzésére minta műhelyeket létesített az iparági tárca.7

Az iparosok és kereskedők körülményeit nagyon megnehezítette, hogy a súlyos gazdasági helyzetben rendkívül nagy küzdelem folyt a fogyasztóért. Az éles versenyben állandóan jelentkezett az árlicitálás, árrombolás jelensége. Ez alatt azt értették, hogy az eladási ár alacsonyabb volt a beszerzési, vagy előállítási költségnél. Ez a versenytársaknak óriási terhet jelentett. Az iparosok és kereskedők ez ellen a szabott ármozgalommal és áregyezmények kötésével védekeztek. Egyik sem nyújtott azonban igazi védelmet, ezért a kamarai szakemberek felvetették, hogy az árrombolás tisztességtelen versenynek számítson. A magyar törvények szerint a kereskedő és iparos teljesen szabadon állapította meg a cikkek árát. Ezt sok panaszos helytelenítette és azt kérték, hogy a rendszeres árrombolást tisztességtelen versenynek mondják ki. Az 1934. dec. 20-i közgyűlés elhatározta, hogy az árrombolás megfékezése érdekében felkérik a kereskedelemügyi minisztert, hogy egyelőre egy évre a tisztességtelen versenyről szóló törvény hatályát az árrombolásra is terjessze ki.8

Amikor az új ipartörvénynovella(1936: VII. te.) megjelent, 1936. júl. 2-án a kamara határozatilag kérte, hogy az iparügyi miniszter az árrombolásról szóló 28. § végrehajtási rendelettervezetét is sürgősen adja ki.9 1937. ápr. 13-án kapták meg a minisztériumtól a tervezetet. A kamara elnökségének legfőbb kifogása volt, hogy ha elvileg az árrombolást a tisztességtelen verseny körébe utalta a törvényhozás, nem volt helyes a törvényes szabályozást csak a kisiparra korlátozni. A tervezet ismételt megtárgyalását kérték az érdekképviseletekkel. Az 1937. jún. 24-i közgyűlés az elnökség felteijesztését helyeselte és elfogadta. Szükségesnek tartotta, hogy az ipartestületeknek joguk legyen irányár-szabályzatokat készíteni.10 11

A szabott árak kérdése a kereskedelemnek is egyik legfontosabb problémája volt régóta. A háború előtti időkben a jobb üzletek árusítottak szabott áron. A háború utáni gazdasági nyomor a szabott árak rendszerét is megszüntette, azonban e probléma ismételten előjött. Ugyanis a kereskedők is látták, hogy a szabott áraknak nagy gazdasági előnyeik is vannak. A szabott árak bevezetését, az alkudozás megszüntetését elsősorban az üzleti tisztesség kívánta meg. Az alkudozás következtében a kereskedők hitele, megbecsülése veszélyeztetve volt. A kamara elnöksége a szabott árak kérdésében elsősorban az érdekeltek önkéntes elhatározására számított: azokat a cégeket, amelyek vállalták a szabott árakon való árusítást, a kamaránál törzskönyveznék. A készpénzfizetés mellett adott engedmény (cassa-sconto) nem lehet 5%-nál több, s ezt fel kell tüntetni a szabott ár hirdetésben. A viszonteladók, vagy feldolgozók részére való eladást kivennék a szabott ár megtartásának kötelezettsége alól. Az 1937. febr. 4-i közgyűlés az előteijesztett szabályzatot elfogadta.11A kereskedelemügyi miniszter

7 Uo. 40/1935.

8 Uo. 90/1934.

9 Uo. 42/1936.

10 Uo. 64/1937.

11 Uo. 24/1937.

105