A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Módy György: Angol utazó diplomata 1849/50 telén Magyarországon
jobban értesült embere. Teljesen alaptalanok azok a vádaskodások Angliában, hogy tévesen ítélte meg az 1849. évi magyarországi eseményeket.28 Könyve utolsó fejezeteiben elbeszéli találkozásait az osztrák arisztokrácia képviselőivel, akik a forradalom utáni kormányzatban szerepet vittek: többek között Schwarzenberg herceggel. Bemutatja az angol olvasónak az „új rendszer” vezetőit: báró Bruckot, Thienfeldt-et, Bach-ot és Schmerlinget. De kikérte Windischgratz, Schlick tábornok és Jelacic bán véleményét is Ausztria és Magyarország politikai jövőjéről. Világnézeti és politikai állásfoglalásának megfelelően természetesen csak az elismerés hangján szól mindegyiknek a szerepéről és az angol—skót önmérséklettel ellentétben felfokozott várakozással és túlzott reményekkel jósol a „nagy dunai biro- dalom”-nak igazságos politikai berendezkedést és gazdasági fellendülést. Végül a bécsi társasági életről, a színházakról, koncertekről ír.29 Paton könyvének igen rövidre fogott ismertetéséből kitűnik, hogy bár állandóan hangoztatja rokonszenvét az igazi magyar értékek iránt, de az unos-untalan emlegetett pártatlansága nagy elfogultságot takar. Vitathatatlan, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatos véleményét részkérdésekben sok esetben megalapozottnak kell tekintenünk. De a magyar forradalom és szabadságharc valódi eredőit nem látta meg — vagy nem is akarta meglátni. Korlátoltan konzervatív politikai beállítottsága, Ausztria, illetve a Habsburg-ház csorbíthatatlan „történeti jogai”-nak elismerése, a német ajkú országlakók civilizációs és kultúrateremtő szerepének aránytalan túlértékelése megakadályozta, hogy valóban pártatlan megfigyelőként szerezzen értesüléseket. A brit birodalmi politika merev képviselőjeként nem róhatjuk fel neki a terjeszkedő cári Oroszországgal szemben az osztrák császárság szerepének felértékelését a hatalmi egyensúly képviselőjeként. Hiszen a külügyminiszter, Palmerston is alapvetően ezt vette mércének az 1848/49. évi forradalom és a magyar szabadságharc megítélésében. Igen elszomorító azonban az, hogy ez a sokat látott, sok országot megismert angol utazó-diplomata a magyarság történelmi szerepét a hunok vagy még inkább a törökök „anticivilizációs” szintjére helyezte. Semmit sem véve tudomásul abból az anyagi és szellemi kultúrából, amit a magyarság XI—XVI. századi története során a Duna medencében megteremtett. An English Travelling Diplomat in Hungary in Winter 1849/50 György Módy The publication reviews the book of Archibald Andrew Paton (1811-1874), issued in London under the title “The Goth and the Hun; or, Transylvania, Debreczin, Pesth and Vienna, in 1850.” The first ten chapters are based on reports published in The Times between October 1849 and January 1850. Already the contemporaries proved that these reports were tendentious. The author reviews here the diplomatic and literary activities of Paton and publishes the complete Chapter XXIII, written about Debrecen, in translation. Paton left home, having received the news of the capitulation at Világos, to begin his half-year journey at the besieged Castle of Komárom, after crossing Vienna. During his earlier journeys he had already established contacts with a part of the highest civic and military leaders of the Habsburg 28 Paton i. m. 352—362. passim. — Ponsonby, John, Viscount Ponsonby (1770?—1855) főrendi családból származó diplomata. Hosszú dél-amerikai és nyugat-európai szolgálat után 1832—1841 között konstantinápolyi, 1846. VIII. 10.—1850. V. 31. között bécsi brit nagykövet. Megrögzött konzervatív, osztrákbarát és magyarellenes. Ténylegesen megmásította Blackwell, a brit külügyminisztérium magyarországi ügynökének jelentéseit és tudatosan félrevezette kormányát és Viktória királynőt, aki amúgyis rettenettel nézte az európai forradalmi mozgalmakat. Lásd Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája Bp. 1987. 54., 58—60. old. 29 Paton i. m. 363—416. passim. 73
