A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Módy György: Angol utazó diplomata 1849/50 telén Magyarországon

fejezi értetlenségét, hogy az angol közvélemény egy részében Kossuth a nagy történelmi személyiség tiszteletét élvezi, holott nem volt több mint egy lázas forradalmi szónok. Ami Debrecenben valójában történt azt az igazi brit gondolkodással nem lehet elfogadni. Kíváncsi, hogy mit szólna az angol nép, ha a képviselői közül nehány száz és egy féltucat radikális főrend, akik a lordok házát képviselnék, elvonulna Manchesterbe és a hármas királyság iránti hűségüket azzal jelképeznék, hogy elviszik a koronát a Towerből.25

Leírja, mennyire elpusztult és szinte a nyomor szélére került Pest a forradalom és a háború alatt. Nem rejti el azt a véleményét, hogy Haynau a német hivatali nyelv kikényszerítésével ugyanazt a hibát követte el, mint a túlzó-magyar párt, amikor a magyar nyelvet az összes többi nemzetiség nyelve fölé helyezte. Haynauval külön fejezetben foglalkozik. Megtudjuk, hogy báró Gehringer mutatta be Paton-t a tábornoknak, aki a Károlyi-palotában lévő rezidenciáján fogadta. Haynau-t talpig becsületes, nyílt és őszinte, nagyképességű katonai vezetőként s mint rokonszenves „old gentleman”-t ábrázolja. Ugyanakkor kinyilvánítja, hogy az Aradon kivégzett „osztrák tisztek” és gróf Batthyány ítéleteit kegyelemre kellett volna ajánlja. Haynau lehet tisztességes és bátor ember, akit . .a nyeregből emeltek a bírói székbe...”, de egyáltalán nem volt tudatában, hogy a kivégzett tisztek milyen morális és társadalmi körülmények között keveredtek bele a felkelésbe. Bécs politikáját azonban rögtön igazolni is próbálja. Azt írja, hogy ami Debrecenben történt, az bizonyítja legjobban azt a tételt, hogy a reformer után gyakran következik a romboló. És amikor a jogban tudós Kossuth a golyókhoz fordult, annak logikus következménye lett, hogy a legmagasabb politikai adminisztráció is elővette az éles kardot: Haynau-t. Paton mélységesen elítéli Batthyányi. Erkölcsi bűne — írja —, hogy vállalkozott arra, hogy a törvényes és történelmi jogok ellenére megkísérelje az osztrák birodalom egységét széttörni pénzügyi és katonai vonatkozásban, olyan időben, amikor Ausztria a lombardiai háború nehézségeivel küszködött. Nagyobb bűn volt ez szerinte, mint Kossuthé. Batthyány fondorlatból cselekedett, Kossuth elvakultságból. Ennek ellenére kivégzése teljesen ellentmond a törvényességnek, de a józan politikának is. Ha életben hagyják, akkor rábizonyult volna, hogy áruló intrikus. így, hogy a hadi törvények visszamenőleges érvényű alkalmazásával végezték ki, az alkotmányos szabadság mártírjává emelték.26

Pestről a Dunán utazott tovább gőzhajóval Komárom közeiéig. Leírja a várat, melyet fontosságában Mantua várához hasonlít. Pozsonyba is hajón ment, a város leírása, történelmének rövid ismertetése után bizonyos iróniával jegyzi meg, hogy már nem az az országgyűlési város, ahol . .a prémes attilába öltözött, csörgő szab- lyás és sarkantyús Tisza-menti magyarok ékesszólásától nem visszhangzanak a termek. ..”, hanem Szlovákia fővárosa és a szlovák értelmiség központja. Teljes önálló fejezetet szentel a szlovákok történetének és korabeli helyzetének bemutatására. Méltatja forradalmukat és hősies szembeszállásukat az ultra-magyar párttal — Húsz János és Prágai Jeromos szelleme nem halt ki, írja patetikusan.27

Pozsonyból Bécsbe ment, általános leírást ad a forradalom és háború utáni politikai állapotokról és a pénzügyi helyzetről. Hosszú beszélgetést folytatott atyai barátjával Ponsonby viscounttal, Nagy-Britannia bécsi követével. Paton szerint ő Bécs leg25 Paton i. m. 294—298.

26 Paton i. m. 291—300. passim, 301—302., 310., 314—315.

27 Paton i. m. 3 5—351. passim.

72