A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Varga Gábor: Tanítóképzés a debreceni kollégiumban (1825-1848)

A norma iskola azonban nem tudta a tanítóképzés minőségét kellő módon javítani. A képzési idő rövidségén túl ennek oka, hogy nem terjedhetett el az egész országban. Elterjedését a protestánsok önállóságukat joggal féltve akadályozták. Ráadásul az ő tanító-felkészítésük igényesebb volt, hiszen két évszázad hagyományaira épített.

Mivel a Ratio után nem sikerült egységes, nyugati polgári igényeknek megfelelő módon rendezni a tanítóképzés ügyét, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a reformkorban újra az érdeklődés központjába került.

A hazai tanítóképzés a reformkorban (1825—1848)

Az első reformországgyűléseinken többször is felmerült a tanítóképzés korszerűvé tételének igénye. Legalább négy, az állam által felállított képzőintézetet követeltek, de sajnos egy sem létesült.

Az 1839/1840-es országgyűlés köznemesi ellenzéke újra felvetette a tanítóképzés modernizálását. E célból bizottságot szerveztek, amely a felekezeti arányoknak megfelelően 18 képző megnyitását tartotta szükségesnek.

Ha állami képzők nem is, de római katolikus „praeparandiák” létesültek. Az első Egerben (1828), majd 1842-ben Pesten, Szegeden, Miskolcon, Érsekújváron, Nagykanizsán és végül 1847-ben Győrött. Ezen intézetek képzési ideje két év volt. Az elemi iskolai tantárgyak mellett tanultak neveléstant és zenét. Tanítási gyakorlataikat a helybeli ún. nemzeti iskolákban folytatták.

A protestánsok kollégiumaiban (Debrecen, Nagyenyed, Pápa, Sárospatak) továbbra is a lelkészképzéshez kapcsolt módon folyt a tanításra kimenők felkészítése. Az 1790-es évektől már itt is bevezették a neveléstudomány oktatását, s fokozták a zenei előképzés hatékonyságát. A tanítási gyakorlatot a kollégiumok ún. elemi iskolai osztályaiban folytatták.

Az 1848-as I. Egyetemes Tanítógyűlés tanítóképzési reformjai figyelemreméltóak voltak. Tervezték az ún. elsőrendű képezdét a pesti egyetem bölcsészkarán, mely 2 év elméleti és 2 év gyakorlati képzésből állt volna. (A felsőfokú tanítóképzés első felvetése !)

A kisebb iskolák tanítóit az ún. közép képezdék bocsátották volna ki 2 év után. Ami különösen meglepő, hogy gondoltak a „nőképezdék” felállítására is.3

A szép tervek a szabadságharc bukása miatt nem valósultak meg. Az első állami tanítóképezdék csak 1869 után nyithatták meg kapuikat.

A TANÍTÓSÁGRA KIMENŐK ELŐKÉSZÍTÉSE A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUMBAN (1825—1848)

A reformkori debreceni tanítóképzés előzményei (1567—1825)

Az ősi kollégium létezésének szinte első pillanataitól fontosnak tartotta, hogy a falvakat, s a városokat a lelkészek mellett, oskola mesterekkel is ellássa. Méliusz Juhász Péternél, aki a debreceni egyház vezetője volt, már 1567-ben ezt olvashatjuk: „Mivel pedig az Oskolák Isten igéjének virágoskertjei, az Ur az Oskolák által neveli az egyház tanitásán a lelkipásztorokat és oskola mestereket.”4

3 Nevelésügyi kongresszusok Magyarországon 1848—1948. Bp. 1971. 30—31. old.

4 Articuli ex verbonei et lege compositi Debreczina, 1567. RMK. II. 104. old.

6