A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Varga Gábor: Tanítóképzés a debreceni kollégiumban (1825-1848)
A kollégium valóban nem engedte ki készületlenül a tanítókat. Vzilvásujfalvi An- derkó Imre 1597-ből fennmaradt latin nyelvű útmutatója — mely mai ismereteink szerint a legrégibb debreceni tanítói vezérkönyv — ezt bizonyítja.5 Előszavában ezt olvashatjuk : „Nem a Tanulóknak, inkább neked írattak ezek Mester! így oktass, pályádon ezt kell követned, ha jól akarod.” A könyv segítséget nyújt a kezdők olvasás-írás tanításához, nevelési tanácsokat ad, felsorolja a jó tanító tulajdonságait. Önálló tanítóképzésről igaz, nem beszélhetünk, hiszen a lelkészképzésbe volt beolvasztva. A régi mondás ezt híven tükrözi: „A szószékhez a katedrán át vezet az út.” Vagyis mielőtt lelkészek lettek a kollégium diákjai, előbb 2—3 évet falusi alsó iskolában kellett tanítaniok. Az elméleti felkészítés mellett gyakorlati képzésben is részesültek a katedrára lépő ifjú emberek. A legrégibb fennmaradt debreceni törvényekből tudjuk (1657), hogy létezett a publicuspraeceptorság (köztanítóság) és a privátus praeceptorság (magántanítóság) intézménye. A kollégiumban csak a nagyobb diákokat oktatták a professzorok, a kisebbeket az idősebb diákokból kiválasztott köztanítók. Feladatuk volt a professzoroktól látott módon oktatni. Naponta 4 órát tanítottak, mindezért pénzt is kaptak. Tanításaikat a classium inspector professor (az elemi iskolai osztályok felügyelő tanára) ellenőrizte és segítette. A magántanítókat ugyancsak a professzorok jelölték ki, ma úgy mondanánk: korrepetálni. Őket a szülők díjazták. Ha nem jól végezték feladatukat, büntetést fizettek, majd tanítványaikat is elvehették tőlük. A tanítóságra való felkészítést szolgálta az ún. colládó intézménye is, ahol előadási stílusukat csiszolhatták, egymást bírálták, javították, segítették szabadon választott témákban. Az elméleti felkészítést a XVIII. században több segédanyaggal, törvénnyel segítették. Ilyenek voltak Maróthi György javaslatai (1740), a Methodus (1770), az Ordo Studiorum (1782). Az utóbbit akkor adták ki, amikor a Helytartó Tanács a kollégiumot arra akarta késztetni, hogy a nagyváradi norma iskolát kövesse a tanításra kimenők felkészítésében. A kollégium vezetői ezt önállóságukat féltve megtagadták, de ettől kezdve pontosabban szabályozták a tanítás anyagát, a tanítás rendjét és a módszereket. Az állami beavatkozás kivédésére 1798-tól a filozófia professzor kötelességévé tették a neveléstudomány és a tanításmódszertanok oktatását. Első előadói Sárvári Pál, Szilágyi Gábor, Budai Ésaiás, később Kerekes Ferenc voltak. A gyakorlati kiképzést segítendő a kollégium alsó tagozatát 1804-től három, majd 1819-től négy osztályúvá fejlesztették. A XIX. század elejétől már bemutató órákat is tartott a tanításra kimenők számára Budai Ézsaiás, az osztályok felügyelő tanára.6 1805-től a neveléstudomány mellett a lélektudomány oktatása is segítette a falusi iskolába tanítani menőket. Ugyanekkor törvénybe foglalták, csak azok mehetnek a jövőben iskolás gyerekek elé, akik a neveléstudományt és a lélektudományt hallgatták. Ilyen előzmények után köszöntött Debrecenre a reformkor. 5 Ismertette Nagy Kálozi Balázs az Egyháztörténet 1968. évfolyamában, valamint Mészáros István a Magyarországi Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleménye 1980. évi XV. kötetében. 6 Nagy Sándor: A debreceni Kollégium története Debrecen, 1943. 83. old. 7
