A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Módy György: Angol utazó diplomata 1849/50 telén Magyarországon

tottak kielégítő védelmet ártatlan családoknak, akik nem tartoztak politikai pártokhoz és a dákorománokat, akik utálatot keltő túlkapásaikkal igen sokat vesztettek a jogos és méltó rokonszenvből.13 Nagyszeben részletes leírása közben kerít sort, hogy közölje a beszélgetését Wohlgemuth tábornokkal, Erdély parancsnokával. Itt ismerkedett össze Bach miniszter testvérével, aki folyékonyan beszél románul és az erdélyi polgári kormányzat politikai titkára volt. Részt vett a román püspök által adott vacsorán, ahol megfigyelése szerint jónéhányan voltak magyarok. Ebben a fejezetben újra összegezi tapasztalatait: Erdély legújabb története néhány szóban összefoglalható, a túlzó-magyar frakció visszautasította a dákorománok jogos, mérsékelt és észszerű követeléseit vallásuk és nemzetiségük vonatkozásában. Rokonszenve elsősorban a szászoknak jut és a tragikus események áldozatainak, valamint a vagyonúkban súlyosan megkárosított lojális földesuraknak. Ebben a fejezetben elmélkedik arról, hogy miért büszkék a magyarok az alkotmányukra, ami szerintük Nagy-Britanniáéra emlékeztet. Megállapítja, hogy ez igen csalóka összevetés. Az angolszász jelleg a fokozatos civilizálódást jelentette, „.. .a magyarok pedig Kelet-Európán hordákban áttörve — a tizenkilencedik századba a feudális anakronizmus mély álmában érkeztek meg és a Kossuth-párt ekkor akarta őket alkalmassá tenni ördögi aktivitásra és enthuziazmusra... ” Újra leszögezi azt a véleményét, hogy fokozatos és lépésben végrehajtott reformokkal kellett volna Magyarország összes népeinek helyzetét jobbítani, ahelyett, hogy megtörték az osztrák birodalom katonai integritását és minden más nemzetet magyarrá akartak átformálni.14

Nagyszebenből ellátogatott a Vöröstornyi szoroshoz, majd a Küküllő völgyében Segesvárra utazott, amit Erdély legfestőibb városának talált. A karácsonyt is itt töltötte gróf Bethlen Gábor házában. Mint írja, bármilyen hibái lehettek az ultra-magyar elvakultaknak, kétségtelen, hogy a magyar arisztokrácia messze felette áll Erdélyben mindenkinek társasági tekintetben. Könnyedség és szívélyesség jellemzi családiaskodás és tapintatlanság nélkül. Erdélyi tartózkodása alatt sok anekdotát hallott Kossuth nem túl rokonszenves jellemvonásairól, és ezektől függetlenül „mennél többet látott Magyarországból és Erdélyből, annál inkább süllyedt Kossuth a gyakorlatiatlan gondolkodású enthuziaszták és forradalmi szónokok egyikévé”. Ugyanakkor egyre növekedett megbecsülése Bem és Görgey személyisége iránt. Leírja azokat az emlékeket, melyek Bemhez kapcsolódnak Segesváron. Felkereste Bem legfontosabb hadműveleteinek színhelyét. Elemzi kitűnő hadvezéri képességét: „... neve az utókor számára az erdélyi hadjárat Napóleonja lesz”.15

Önálló fejezetet szentelt a székelyek történetének, Udvarhely, valamint Keresztúr bemutatásának, az unitárius egyháznak. Egy újabb fejezetben Marosvásárhelyt írja le, ahol kiemeli a Teleki-könyvtár jelentőségét. Igen kellemes napokat töltött a marosvásárhelyi birtokos családok és a kollégiumi professzorok társaságában. Két újabb fejezetet szánt kolozsvári tartózkodásának, ahol magyar főúri családok vendégszeretetét élvezte. Sajnálkozik, hogy az amúgy sem túl gazdag erdélyi birtokosság mennyit vesztett a „feudalizmus eltörlésével”, és a felizgatott román tömegek pusztításai miatt.16 Kolozsvárott találkozott egy osztrák szolgálatban álló angol tiszttel. Ennek is az volt a véleménye, mint a Paton által megismert többi Magyarországon

13 Paton i. m. 102—103.

14 Paton i. m. 108—111., 114—115., 120—121. — Wohlgemuth, Ludwig báró (1788—1851) altábornagy, a Mária Terézia rend lovagja. Radetzky alatt hadosztályparancsnok Lombardiában. 1849 áprilisában a Vág melletti hadjáratban a IV. hadtestet vezette, Nagysallónál vereséget szenvedett. 1849. július 11-től Erdély katonai és polgári kormányzója.

15 Paton i. m. 135—157. passim.

16 Paton i. m. 157—178. passim.

65