A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

három önálló közleményt is küldött: két nagyon fontos, égetően időszerű egyház- politikai kérdéshez szólt hozzá. A vegyes házasságok problémáját feszegető írása még az ispotályi időszakban keletkezett: egyrészt teológiai vita a katolikus Fejér György könyvével; másrészt logikus, történeti érvekkel alátámasztott bebizonyítása annak, hogy az ügy valójában államjogi, politikai természetű, és így a törvényhozás, vagyis az országgyűlés és a király illetékes dönteni róla. Akárcsak a kor liberális politikusai, ő is úgy látta, hogy a katolikus klérus saját hatalmát kívánja növelni, amikor megtagadja a vegyes házasságok megáldását, azaz saját akaratát érvényesíti. A vegyes házasság összeegyeztethető a lelkiismereti szabadsággal, a társadalom érdekeivel és a természet törvényeivel is; ,,a’ kölcsönös szívszerelemt, szívből és természetből kitépni [...] sem egyik, sem másik ekklézsiának, sem a’ statusnak joga” — jelentette ki. Konkrét javaslata volt, hogy a vegyes házasságból születő gyermekek kövessék apjuk vallását.44

A második és harmadik cikk a két protestáns hitfelekezet — az evangélikus és a református — uniójával foglalkozott. Noha elvileg egyetértett a kezdeményezéssel, itt inkább a gyakorlati kételyeit rögzítette. Véleményét nyilván befolyásolta a tiszántúli református egyházkerület elutasító végzése is.45 A dogmák közti különbséget, az egyházi igazgatás és a liturgia problémáját, a nemzeti eszme (a magyarosítás) túlzott előtérbe nyomulását (ami a szlovákok ellenállását váltotta ki), az egyházi és iskolai alapítványok sorsát hozta fel mint akadályozó tényezőket.46 Egy héttel később élesen támadta a vitában is jelentkező szimbolikus ortodoxiát, amely a Bibliával szemben a protestáns egyházalapítók könyveit, a dogmákat tekinti irányadónak, és ezáltal a tespedést eszközli. Szerinte örökre ki kell nyilvánítani: ,,a’ keresztyén hit’ és erkölcs’ szabálykönyve a’ Biblia; ’s az azt vizsgálhatási jog minden keresztyénnek, mint el- idegeníthetlen szent joga, sértetlenül hagyatik.”47 E kívánságnak a jelentősége messze túlnyúlik az adott téma határain: voltaképpen a gondolatszabadság és a kutatási szabadság általános érvényű, liberális követelését takarja. — A fejlemények egyébként a kétkedőket igazolták: az unió nem valósult, nem valósulhatott meg, jórészt a Könyves Tóth Mihály által felsorolt okok miatt.48 A debreceni lelkész azonban egy időre kiszorult a hetilapból; a szerkesztők nemigen vették jónéven tőle, hogy az uniómozgalom fórumán fordult szembe a tervvel. Közrejátszott ebben az is, hogy belvárosi prédikátorként jóval több teendője volt, mint korábban, kevesebb ideje maradt írásra.

Könyves Tóth Mihály nagytemplomi tisztfoglaló beszéde — 1842. április 24-én — mintegy summázata mindannak, amit a lelkipásztori hivatásról vallott. Mivel ,,a’ vallás ismeret, cselekedet és érzemény együttvéve”, a szószékről „az észhez, akarathoz ’s érzelemhez együttvéve” kívánt szólni, hívei, hallgatói épülésére, intésére és vigasztalására kívánt szolgálni. Közelebbről: ismeretre akar nevelni, együtthaladva a tudományos vizsgálódások eredményeivel — azaz ismételten állást foglalt a racionalizmus mellett — és a szabad természetből véve a példázatokat; fel akarja hívni hívei figyelmét az isten, az önmaguk és a mások iránti kötelességeikre, maga is példát mutatva a jó erkölcsökre; s végül vigasztalni akar a szenvedések óráiban. Összhangban az ekkor44 A’ római katholika ekklézsia’ vegyes házassági ügy’ elítélésében, Fejér György által fensőbbeli intésére kimutatott vezérelvei’ vizsgálata, theologiai, ’s statust érdeklő szempontból. = PEIL, 1842. máj. 5. 49—57.; az idézet: 53. old.

45 Varga Z.: Egyház... 324. old.; az unió gondolatáról: Márkus Jenő: A liberális szellem a református egyházban. Pápa, 1939. 28—30. old.

46 Észrevételek Lója Károly’ unióról közlött cikkére, ’s kérelem az unióról értekezőkhez.=PEIL, 1842. jún. 16. 121—123. old.

47 A’ symbolok- ’s symbolikus protestánsok’ uniójáról.=PEIL, 1842. jún. 23. 133—135. old.; az idézet: 135. old.

48 Márkus J. i. m. 31—32. old., K. T. M.: A tiszántúli... TtREL. I. 27. b. 3. 138. old.

52